Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

hogy mintaként elméletileg az angol és a francia békebírói intézmény jöhet számításba. Az angol szisztéma átvétele azt eredményezné, hogy „sem a megyék, sem más törvényhatóságok nem maradhatnának magok épségekben", a francia viszont ténylegesen nem is békebíróság. Másrészt rámutatott arra, hogy ha a békebíróság valóban hasznos intézmény, illogikus azt kizárólag jobbágyközségekben létrehozni. Lehetséges, bár minden kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a Vághy által kifejtett bírálat indította a liberális megyei követeket arra, hogy a békéltetői intézménnyel kapcsolatos addigi véleményüket megváltoztassák, és a békebíróságokat mint általános jogszolgáltató fórumokat hozzák létre. Említettem már, hogy az indítványt ilyen formában Csapó Dániel terjesztette az 1833. november 22-i kerületi ülés elé, s azt a többség akkor vita nélkül elfogadta, illetve egy választmányt küldött ki a vonatkozó törvénytervezet megszövegezésére. ' November 25én Siskovits József újólag felhívta követtársait a kérdés rendezésére, ám a rendek november 22-i határozatuk folytán egyelőre semmiféle további intézkedést nem láttak szükségesnek ebben az ügyben. A kiküldött választmány a tervezetet 1834. február végére készítette el, majd miután Beöthy Ödön javaslatára a szöveget nyomtatott formában is közreadták,

239 a rendek a március 5-8. közötti kerületi üléseken megtárgyalták. A tervezet és a róla folytatott vita részletes ismertetése itt nem feladatunk. A szabad királyi városok esetében a választmány által készített javaslathoz viszonyítva a vita során annyi változás történt, hogy a rendek a városi követek észrevételeit is figyelembe véve úgy határoztak, hogy békebírónak a városokban nemcsak tiszteletbeli tanácsnokok, hanem bármely erre a tisztségre alkalmas városlakó megválasztható. A kerületi ülés által elfogadott javaslat, mint korábban ugyancsak szó volt róla, 1834. április 2-án került az országos ülés napirendjére. A vitában a városi követek közül Nagy Benedek a békebíróság intézményét hasznosnak ítélte, de felállítását a negyedik rend képviselőinek korábbi álláspontjától eltérően a városok esetében szükségtelennek vélte, mivel a tanács tagjai a békebírói jogokat addig is gyakorolták, s azt a jövőben is szándékukban áll gyakorolni. A budai követ ezzel a véleményével egyedül maradt. Az ülésen ugyancsak felszólaló Vághy, Havas és Kricske ugyanis követtársaik nevében is állást foglaltak a békebírói intézménynek a szabad királyi városokban történő létrehozása mellett. Állást foglaltak annak ellenére, hogy a konzervatív pártállású követek aggodalmának hangot adó Szluha Imre félreérthetetlenül jelezte, hogy „...ezen bíráskodások [így!] felállítása a de103