Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
410 Recenziók makörön keresztül mutatja be. Az, hogy Lebow választása a lakhatási helyzetre, a belső migrációra és az emancipációra esett, a szerző társadalmi érzékenységéről árulkodik. A lakhatás kapcsán Lebow a kortárs szovjet viszonyokhoz képest mérsékeltebb, de drasztikus lakáshiányról beszél, és hangsúlyozza, hogy a tervezés és építkezés nem gépiesen történt: a tervek és a megvalósult épületek közötti különbség jelentős volt. Lebow rávilágít a kronológia és a tér kapcsolatára: arra, hogy az 1970-es évekbeli házgyári tömbházai és a szocialista realizmus 1950-es évekbeli, az intézmények épületei jellemző, neoreneszánsza közötti különbségek volt. Az Unfinished Utópiából a tervek és valóság különbségei mellett az is világossá válik, hogy a várostervezés folyamata ellentmondásokat hozott a felszínre, s ezek közül a legfontosabb a garden city koncepció és a szovjet várostervezés közötti különbség. Ehhez azonban fontos megjegyezni, hogy Johanna Conterio közelmúltbeli kutatásai alapján a szovjet városok és a zöld területek kapcsolata is sokrétű volt.4 A migráció mibenlétének és jelentőségének elbeszélésénél a szerző nem pártós hivatalos dokumentumokra, hanem egykori munkások memoárjaira támaszkodik. Lebow a vidék-város viszony ábrázolásakor a kapcsolatok sokféleségét hangsúlyozza. Az iparváros munkásai és a környékbeli falvak lakosai közötti találkozás egyes esetekben, főként az informális élelmiszerpiac kapcsán szimbiotikus volt, ugyanakkor az „ők” és a „mi” szemlélet negatív sztereotípiákat eredményezett: a város a romlás színhelye volt a falusi lakosság szemében. A naplók elemzése során a szerző arra a következtetésre jut, hogy az élelmiszerellátás akadozása és a mentális térképeken feltűnő veszély-helyek ellenére a falusiak a városba költözést életszínvonal emelkedésként élték meg, mivel új ruhákhoz jutottak, és lehetőséget adott számukra karrier megvalósítására. A nők, valamint egyes társadalmi csoportok emancipációjának kérdése összekapcsolódott a migrációs folyamattal és az ennek hátterében álló motivációkkal. Lebow számos területen rámutat, hogy a nők karrierlehetőségei strukturálisan rosszabbak voltak a férfiakénál. Ennek egyik legfontosabb tényezője a szakképzéshez való hozzáférésben tapasztalható különbség volt. Ráadásul már az 1950-es évek folyamán egyre szélesebbé vált a női test védelmének érdekében bevezetett munkaköri korlátozások köre. A kizárólag nőkből álló brigádok eltűntek azokból a nehéz fizikai munkát igénylő folyamatokból, például a fémöntödékből, amelyek magasabb fizetéssel és presztízzsel jártak, függetlenül attól, hogy teljesítették-e a tervet vagy sem. Amint arra más kutatók rámutattak, mindez azt eredményezte, hogy az 1956 utáni évekre a tradicionális női szerepek nagyobb teret nyertek, mint az 1940-es évek végén.5 A létező korlátok és a modernizációs politikához kötődő, női szerepekkel kapcsolatos sajtópropaganda között a teljes periódusban feszültség volt. Ez az ellentmondás és a lakáshiány miatt a párkapcsolatokra és családokra nehezedő nyomás időről időre a szexualitással kapcsolatos morális pánikban oldódott ki. Az 1950-es és 1960-as évek során a sajtó a munkásszállásokon élő nőket és az ezekben működő párkapcsolatokat is időről időre 4 Conterio, Johanna: Inventing the Subtropics: An Environmental History of Sochi, 1929- 36. Kritika: Explorations in Russian and Eurasian History, 16. (2015), 1. sz. 91-120. p. 5 Lásd például Horváth Sándor: A kapu és a határ. Mindennapi Sztálinváros. Budapest, 2004. MTA Történettudományi Intézete.
