Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Lebow, Katherine: Unfinished Utopia: Nowa Huta, Stalinism... 411 pellengérre állította, s azt a benyomást keltette, hogy a problémakör napi szinten jelen van a városlakók tudatában. A roma kisebbség Nowa Huta megteremtésében játszott szerepe legalább ennyire ambivalens volt. A kezdeti időszakban a városi hatóságok a paternalista eszközök, így a gyámkodás és a felügyelet integratív erejében hittek, s meglehetősen differenciáltan látták a városban dolgozó egyes roma csoportokat. Az 1960-as években azután a romák jelenlétéből rendőri kérdés lett, és a többség igényelte a romákkal szembeni állami erőszakot. Mindezek a jelenségek kapcsolódnak ahhoz a historiográfiai vitához, amely a 2000-es évek elején a modernizáció és tradicionalizmus szovjetunióbeli kettősségéről szólt, s amely dialógusba hozható a modemitás sokféleségéről szóló, számos diszciplínát megmozgató kutatásokkal. A modernizáció mellett az Unfinished Utopia másik központi témája az ellenállás. Lebow a helyi munkásságnak az 1970-es évekbeli Szolidaritásban játszott jelentős szerepe és a Nowa Huta szocialista mintaváros mivolta közötti ellentmondás kulcsát a munkásmiliőn belüli tradíció kialakulásában látja. Az 1950-es, 1960-as években a Nowa Huta-i munkások hittek a munkások államának lehetségességében, s ez a kollektív fellépés gyakorlatának kialakulásához vezetett. Ez annyira jelentős aspektus volt, hogy bekerült az emlékezetbe, s így generációkon keresztül öröklődött. Lebow ezzel a narratívával egy jelentős, a Szovjetunió munkásainak és ipari üzemeinek ellenálláshoz való viszonyáról szóló historiográfiai vitához csatlakozik.6 A könyv azt is hangsúlyozza, hogy a Nowa Hutában megvalósult munkáskultúra kapcsolódott a katolikus hagyományokhoz is, s ennek szellemében is vállalt konfliktusokat. Amellett, hogy az Unfinished Utopia jelentős hipotéziseket fogalmaz meg a modernizáció és az ellenállás kapcsán, Lebow könyvének legfontosabb erénye, hogy remekül old meg egy minden történész számára fontos feladatot: az egyéni történeteket, s különösen az önreprezentáción alapuló forrásokat irodalmilag igényesen tárja fel és viszi az olvasó elé, úgy, hogy a történetek nem önmagukért fontosak. A kötetet történet és elemzés kimunkált egyensúlya jellemzi, s így az szakmailag releváns és nyelvileg gördülékeny marad. A könyvvel kapcsolatban egy területen van hiányérzetem. Keveset tudunk meg az egyes csoportok és közösségek, például a színjátszók, a fiatalok informális körei vagy éppen a brigádok dinamikájáról. így, minden bizonnyal a szerző szándékai ellenére, Nowa Huta társadalma némiképp atomizáltnak tűnik. Ezen valószínűleg segíthetett volna, ha a rendelkezésre álló, csoportokat ábrázoló fényképek nem illusztrációként, hanem forrásként szerepelnek a kötetben. Katherine Lebow könyve a sztálinizmussal, a desztalinizációval és a fentebb már említett vitás kérdésekkel foglalkozó szakemberek számára megkerülhetetlen. Legalább ennyire fontos, hogy modernitással, emancipációval és ellenállással kapcsolatos megállapításai az államszocialista tapasztalatot a globális történetírás számára is relevánssá teszik. Balogh Róbert 6 A munkások ellenállásáról szóló vita fontos elemei például Donald Filtzer, Jeffrey J. Rossmann, Lewis H. Siegelbaum és Sarah Davies írásai.
