Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
38 Bányavárosok tárnokmestere és a királyné kancellárja által felvett háromezer aranyforintot, biztosítékként pedig az országban és más országokban fekvő birtokait ajánlotta fel. Az összegek kifizetésére két körmöd tisztviselőjét (amtleut), Györgyöt és Jánost szólította fel.120 Falbrecht azonban háromezer forintos tartozását még sokáig nem fizette meg Körmöcbányának. Csupán 1431. január 8-án rézispánként (coppingroff) kiállított okiratában tett ígéretet arra, hogy Körmöcbánya városának kifizeti az 1427 óta fennálló háromezer aranyforintnyi tartozását úgy, hogy két év alatt nyolc részletben, alkalmanként 375 forintot fizetve törleszti az adósságot. Biztosítékul egy, a király által megpecsételt adóslevelet (Houptbrieff) adott át a városnak, amely szerint a király neki és David Rosenfeldnek tartozik, mégpedig 11 726 mázsa libetbányai, 8393 mázsa szomolnoki és gölnici, valamint 47[—] mázsa rézzel.121 Erdőhasználat A bányák műveléséhez elengedhetetlen volt a fakitermelés, ennek megfelelően az ehhez kötődő kiváltságok voltak a bányavárosok számára a legfontosabbak.122 Két eljárást figyelhetünk meg. Az egyik esetében az uralkodó a város határain belül biztosította számukra az erdő használatát,123 míg a másik esetben a bányavároshoz egy, két vagy három mérföldes körzetet rendelt, és ezen belül engedélyezte az erdő használatát. Az alsó-magyarországi bányavárosok esetében általában az utóbbi megoldás terjedt el. Zsigmond király 1389-ben többek között azért cserélte el Saskő várát a Szécsényiekkel, mert az Zólyomhoz közel esik, és ez nagyon kedvező volt Körmöcbánya, Újbánya és Selmecbánya bányavárosok és mindazok számára, akik ott aranybányával rendelkeztek, mivel a várhoz tartozó erdőkre szükségük volt a bányászathoz és az ércek feldolgozásához (pro labore montanarum).124 Az említett bányavárosok közül Körmöcbánya 1328-tól bírt oly kiváltsággal, mi120 Kiadását lásd Skorka-Weisz 2017. 204-205. p. 121 DF 250 160. Az oklevél erősen roncsolt állapota miatt az utolsó tétel hiányzik, sem a mennyiség, sem a bányaváros neve nem látható. Feltételezhető azonban, hogy a negyedik helyszín Besztercebánya volt, hiszen ez a Magyar Királyságban működő negyedik rézkamara. 122 A fakitermelés jelentőségét mutatják azok a perek, amelyek a 15. századtól szinte állandóan felvetették az erdőhasználat kérdését, vő. Wenzel 1876. passim.; Magyar 1983. 46^19. p. 123 Besztercebánya, 1255: CDES II. 341. p.; Gölnicbánya, 1287: VMMS 68. p.; Idabánya, 1349: VMMS 163. p. 124 Ortvay-Pesty 1896. 183. p.
