Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai... 39 szerint két mérföldes körzetben (ad duo miliaria) - mások jogának megsértése nélkül - használhatta a királyi adományozás alá eső erdőket.125 Mivel már a 14. században is szokásként említették a bányavárosoknál az erdő használatának átengedését (prout in aliis montanis nostris est consuetum),'26 ugyanez a jog megillethette Selmecbányát és Újbányát is. Igaz, ezeknél nem tudjuk, hogy egy, két vagy három mérföldes körzetre vonatkozott-e a rendelkezés. Körmöcbánya és Selmecbánya Saskőtől légvonalban két mérföldre, Újbánya pedig kb. három mérföldre feküdt, így az erdőhasználatot valós indoknak vélhetnénk Zsigmond érvelésében, ha nem tudnánk, hogy legkésőbb 1390-ben már Ilosvai Lesták Saskő birtokosa,127 akinek várnagyát szintén arra kellett figyelmeztetni, hogy a körmöcieket az I. Lajostól kapott erdő használatában ne zaklassa.128 A Saskőtől északra fekvő, az esztergomi érsek birtokában lévő Keresztúr vár várnagya is akadályozta a körmöcieket az erdőhasználatban. Az érsek 1393-ban arra figyelmeztette várnagyát, hogy a körmöciek békésen és zaklatástól mentesen használhatják erdeit.129 Ez azonban a későbbiekben sem volt így, amit az is mutat, hogy 1409-ben a körmöciek átíratták a garamszentbenedeki konventtel az érsek oklevelét,130 majd a királyhoz fordultak. A körmöciek panasza szerint az érsek officiálisai, akik a város környéki birtokain tevékenykedtek, a Fekete-erdő használatában, különösen a szénégetésben akadályozták őket, jóllehet erre mind az érsektől, mind királytól rendelkeztek engedéllyel. Zsigmond felszólította az érseket, hogy védje meg a körmöcieket officiálisaitól, különösen a keresztúritól, hiszen mind a királyi kincstár, mind az esztergomi érsek érdeke az, hogy a bányák minél jobban működjenek.131 A 15. század végén a körmöciek már 16 forint censust fizettek a Fekete-erdő használatáért (és érczúzás címén) az esztergomi érseknek,132 mégpedig évente kétszer, Szent György és Szent Mihály napján.133 Zsigmond alatt ugyanezen összeg még csak az érczúzó malom használatáért járt, amit az érsek keresztúri officiálisának fizetett a város, de csak évente egyszer, Szent Mihály napján.134 125 VMMS115. 126 1349: VMMS 163-164. 127 Vő. Engel 1977. 147. p. 128 CD X/I. 594-595. p. 129 DF 249 442. 130 Uo. 131 DF 249 465. 132 1477: DF 250 025., 1481: DF 250 027., 1490: DF 250 035. 133 1482: DF 250 028., 1485: DF 250 029., 1491. május 5.: DF 250 036., 1491. október 14.: DF 250 036. 1414: ZsO IV. 2541. sz. 134
