Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
388 Recenziók az alközségek területén található oktatási intézményeket,9 a különböző felekezetekhez tartozó templomokat,10 a fürdőket11 és a gyárakat,12 és ugyancsak megjelennek a rakodóhelyek, a mosodáknak helyet adó Scoglietto, az Elektromos Központ, a Kivándorlási Ház, a kaszárnyák, a temetők13 a főbb közlekedési és találkozási pontok14 is. Sajnálatos, hogy Superina a kerületváltoztatások mélyebb okaira már nem, vagy csak helyenként ad egyértelmű magyarázatot. Inkább csak kikövetkeztethető, mintsem egyértelműen alátámasztott, hogy az 1930. évi városrendezésben Fiume megnövekedett területe és az új részek eredményesebb összekapcsolásának igénye, másfelől pedig az Olaszországba való betagozódás elősegítése játszhatta a főszerepet. Érdemes megjegyezni, hogy a 20. század második felében kiépült autópálya térrendező és társadalomformáló szerepére is csak közvetett utalás történik. A kötet nagy érdeme, hogy a mellékelt térképek segítségével jól nyomon követhető a belváros kiterjedésének és beépítettségének változása, ráadásul az átnevezések, átalakítások, átépítések tárgyalása mellett a meg nem valósult reformokra és javaslatokra is kitér. A szerző a hangsúlyosabb területeket, így például a Cittavecchia (belváros) szerkezeti változásait, a második, a város átépítésének szentelt fejezeten belül külön alegységben ismerteti. Ebben szó esik a Városőrség székhelyének 1880-as, az Adamich színház 1884-es, a valamint a San Rocco templom 1914-es lerombolásáról, valamint egyes hivatalok, vallási intézmények helycseréjéről. Noha Superina ezt a részt nem kapcsolja össze az első fejezet utca- és épületismertetéseivel, még így is feltűnő, hogy az említett közintézmények nem a hatalmipolitikai szerepek gyakorlóiként, hanem csak egyszerű épületekként jelennek meg. A helyekhez kötött tapasztalatok és élmények feltárására irányuló törekvések, amelyek segítségével talán az információk befogadása is könnyebb lenne, nem jelennek meg a kötetben. Szintén elmarad a Municipio, a városháza és a Korzó mint felvonulási terület kiemelt jelentőségének bemutatása, a 1896-ban épült (új) Kormányzói Palota állami hatalmat reprezentáló funkciójáról pedig csak felületes kép nyerhető. Jóval nagyobb figyelem irányul a 19. század végétől kiépülő kikötőkre, gyárakra, valamint az azokat kiszolgáló intézményekre. A feltöltések és a 19. század második felétől megvalósuló kikötő- és vasútépítések amellett, hogy a város gazdasági és kereskedelmi fellendülését szolgálták, alapvetően alakították át a fiumei társadalom mentális térképét. A szerző az ismertebb kikötőkön (mint például a Baross kikötő) kívül kitér a Delta farakhely és a Brajdica építésére, és a fiumei kikötő átépítésére és kibővítésére kidolgozott tervek közlésén kívül több térképet is mellékel. Ezek közül az egyik legszemléletesebb a La Bilancia 1918. szeptember 25-i számában (vagyis alig 9 Pl. M. kir. főgimnázium, Torretta utcai, Belvedere elemi iskola, Cambieri téri kereskedelmi iskola, Manin-iskola. 10 Pl. San Vito székesegyház, Szent Miklós ortodox templom, a befejezetlen tornyáról híres kapucinus Zabica, zsinagógák. 11 Pl. Ilona fürdő, Quamero fürdő. 12 Pl. Whitehead Torpedógyár, Meynier Papírgyár, Dohánygyár. 13 Belvederei, cosalai. 14 Vasútállomás, piacok, vendéglők.
