Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Massimo Superina: Stradario di Fiume 389 egy hónappal a délszláv betörés és a fiumei magyar kormányzóság összeomlása előtt) megjelentetett tervezet. Superina politikai és közigazgatási szemléletmódját tükrözi a dr. Fésűs György fiumei városatya 1916. évi utcanévreformját taglaló informatív fejezet, jóllehet a közölt adatok értelmezéséhez elengedhetetlen a központosító állam és az autonómiáját féltő municipium ellentétének bizonyos szintű ismerete. A konfliktus különösen a világháborús körülmények figyelembe vételével válik hangsúlyossá, hiszen Olaszország hadba lépése nemcsak a fiumei lakosságot érintette érzékenyen, de a magyar kormányt is a város ügyeinek legteljesebb körű felügyeletére sarkallta. Megtörtént a fiumei városi rendőrség államosítása és a kormányellenes, olykor határozottan irredenta célokat kitűző politikusok eltávolításával az állam magyar híveinek biztosított helyet a városi képviselőtestületben, a Rappresentanzában. Az, hogy az olasz személyekről elkeresztelt utcák magyar, valamint fiumei közéleti szereplők neveit kapták, e központosító folyamat egyik szimbolikus megjelenítése. Magyar politikusok, írók, költők (Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kossuth Ferenc) mellett Ferenc József és Fiume legtöbbször megválasztott podestája, Michele May lender, vagy az egyik legvagyonosabb nagyvállalkozója, Luigi Ossoinack is fiumei közterületek névadója lett. Az egyetlen olasz név, amelyet a képviselőtestület megtartott az 1910-es elnevezések közül a Szent Ferenc (San Francesco) volt. „Talán éppen azért, mert szent” - idézi a szerző dr. Samuele Mayländer szocialista városatya cinikus szavait 1916-ból. Sajnálatos, hogy Superina a névválasztásokat csak kivételes esetben indokolja. így a város történelmét kevésbé ismerő olvasó számára önmagában Enrico Meynier15 és Artur Steinacker16 nevei nem sokat jelentenek. E hiányt csak részben pótolják az első fejezet utcanév-ismertetései, amelyekből többek közt kiderül, hogy a dualizmuskori Fiume első polgármestere, a több utcának is nevet adó Emesto de Vemada már az 1860-as években határozottan követelte a város Magyar Királysághoz csatolását, és későbbi közéleti tevékenysége során is következetes horvátellenes álláspontot képviselt. Különösen azok a részek érdekesek, amelyek az egyes utcaelnevezések használatának szabályozását, elutasítását vagy tiltását taglalják. Ezek közül kiemelendő az 1927. június 23-i 1188. törvény, amely bár megtiltotta, hogy még élő, vagy tíz éven belül elhunyt személyekről közterületeket kereszteljenek el, Gabriele d’Annunzio és Benito Mussolini esetében mégis kivételt tett. Ugyancsak említést érdemel a rijekai önkormányzat pár évvel ezelőtti azon határozata, amellyel elutasította a Denevér utca melletti névtelen tér Riccardo Zanellára17 keresztelése érdekében beadott kérvényt. Az említett hiányosságok ellenére Superina kötete fontos munka, jóllehet nem a széles nagyközönség számára íródott. A közérthető stílus, az áttekintést segítő ösz15 Enrico Meynier: fiumei patrícius, képviselőtestületi tag, a Smith és Meynier papírgyár vezetője. 16 Artur Steinacker: a fiumei rizsgyár vezérigazgatója, a Sirius szabadkőműves páholy nagymestere. 17 Riccardo Zanella: a fiumei Autonóm Párt vezetője, városi képviselőtestületi tag, 1905-1906, 1907-1910. között magyar országgyűlési képviselő, 1921-1922. között a Fiumei Szabadállam első elnöke.
