Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
382 Recenziók számos budai és pesti zöldfelület esetében példaként szolgált (Városliget, Orczy-kert). A kötet második fejezete, amely a 19. század második felének közparkjaival és közparktervezésével foglalkozik, nemzetközi kontextusba helyezi a korszak hazai elméletírását és tervezési gyakorlatát. Kitekintésében foglalkozik azzal az alapvető kérdéssel, hogy a térhasználati változások milyen hatással voltak a köztér- és közparktervezésre, a magyar közparktervezés milyen stilisztikai előképekkel rendelkezett. A szerző a tervezéselméletben a 19. század folyamán bekövetkezett változásokra is kitér. A dualizmuskori budapesti zöldfelületek kialakításának ismertetése előtt olyan fontos kérdésekkel is foglalkozik, mint a kertészet társadalmi szerepének alakulása az országban, továbbá a szakmai intézményrendszer létrejötte. A kötet elsősorban a dualizmus korszakát vizsgálja, hiszen néhány korai példától eltekintve ez az időszak tekinthető a közparkok születésének az újonnan egyesített és városépítészeti szempontból gyökeresen átalakuló Budapesten. Ebben a korszakban születtek azok a közparkok és városi terek, amelyek tervezői szemléletükben a korabeli európai terekkel állíthatóak párhuzamba, és mind a mai napig meghatározzák Budapest arculatát. Az újonnan létrehozott kertművészeti alkotások funkcionális, tervezéselméleti és szociális szempontból megfeleltek a kor színvonalának, és kifejezetten haladó szellemiséget képviseltek. A szerző két kedvelt közparkunkkal, az Orczy-kerttel és a Margit-szigettel csak a történeti bevezetőben foglalkozik, mivel mindkettő magánkezdeményezésként jött létre, ezért a műben használt kritériumoknak nem felel meg. Ugyancsak a történeti bevezetőben tér ki a Városligetre, Budapest legkorábbi és Európa egyik első közparkjára, mivel a dualizmus idején bár jelentős átalakításokra került sor, ezek azonban csupán módosították a század első felében kialakított közparkot, mindez pedig már a megjelölt korszakhatáron kívül esik. Csepely-Knorr Luca mindvégig szem előtt tartva fo szempontját, a tervezéselmélet változásainak vizsgálatát, a kiegyezést követő korszakban csak az újonnan kialakításra kerülő közparkok vizsgálatára koncentrál. A 19. század második felének budapesti közparktervezésével foglalkozó fejezet olyan lényeges témakörökre is kitér, mint a zöldfelületek szerepe a városegyesítés körüli városrendezési tervekben és elképzelésekben, valamint a zöldfelületek szerepe konkrét városépítési akciókban. A szépen stilizált, a kortársaktól, így például a dualizmuskori zöldfelületek kialakításában olyan fontos szerepet játszó Podmaniczky Frigyestől kölcsönzött, az adott témához illő idézetekkel bevezetett fejezetek nem csupán a ténylegesen is megvalósult zöldfelületeket tárgyalják, hanem kitérnek a tervezés folyamata során felmerült számos variánsra, egyéb pályázati anyagokra is. Ezáltal a szerző rávilágít arra, hogy az egyes tervezetek kidolgozása során milyen példák szolgálhattak mintául, illetve milyen egyéb európai párhuzamok lelhetők fel. Ennek alapján sok esetben kitűnik, hogy a ténylegesen megvalósult közpark számos elgondolás ötvözeteként jött létre (pl. a Népliget, illetve Gellért-hegy parkosítása). A szerző részletesen taglalja a pesti zöldgyűrű megalkotását célzó terveket, a rakpartok és hídfők parkosítását, az egykori piacterek helyén létesített parkok tervezését, továbbá foglalkozik olyan kevéssé kutatott témákkal is, mint a főbb forgalmi utakhoz kapcso
