Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Gerd Schwerhoff: Stadt und Öffentlichkeit in der frühen Neuzeit 379 A tér, a város mint színpad, a városi speciális terek, amelyek a nyilvánosság csomópontjainak tekinthetők, kiemelt helyet kaptak a tanulmánykötetben. A Schwerhoff, Schlöghl és Rau inkább módszertani tanulmányait követő hét tanulmány közül négy foglalkozik a városi nyilvánosság tereivel. Ez a kérdéskör egyben - a habermasi koncepció revíziója mellett-a kötet alapvető kutatási területét is nyújtja. E szerzők közül Holger Zaunstöck (Konstellationen des Öffentlichen und städtischer Raum. Pietismus, Studentenkultur und Disziplinarpolitik um 1700) a hallei árvaház építészeti programját fűzi fel a nyilvánosság becsatornázásának bemutatása érdekében, valamint a hallei egyetem és a diákság felé megnyilvánuló fejedelmi fennhatóság propagandáját mutatja be kísérleti jelleggel. A szerző elsődleges célja, hogy a két példán keresztül feltárja a politikai nyilvánosság működését. Ehhez kapcsolódik André Krischer tanulmánya. A konstanzi egyetemen végzett szerző korábbi kutatásait mintegy összegezve kiválóan mutatja be a városi politikának azokat a vonásait, amelyek a nyilvánosságot és a propagandát használják fel, hogy a felsőbbség legitimizációját a társadalom számára egyér- telműsítsék. A Susanne Rau által kiválóan felvázolt társadalmi hálózatok és a városi tér különleges kapcsolatának elemzését a kocsmák és kávéházak esetében Beat Kümin és Gerhard Ammerer végzi el. Kümin (In vino res publica? Politische Soziabilität im Wirtshaus der Frühen Neuzeit) a kocsmákat politikai helyekként mutatja be, míg Ammerer Salzburg példáján keresztül a kávéházakat a politikai ellenzék, a városi mozgalmak kiindulási helyszíneként elemzi (Das Kaffeehaus als öffentlicher Raum. Das Beispiel Salzburg). Dagmar Freist a 17. századi Londont mutatja be szinte alulnézetből („The Staple of Newes”. Räume, Medien und die Verfügbarkeit von Wissen im frühneuzeitlichen London). Tanulmányában a nyilvánosság eszközein keresztül a demokratizálódást, de egyben az információk kommercializálódását és a városi élet különféle rétegeire gyakorolt hatását elemzi. A városi társadalom egyik igen markáns, de egyben nagyon speciális rétegét jelentette a céhes kézművesség. Patrick Schmidt tanulmányában (Zünfte, Handwerker und aufklärerische Öffentlichkeit. Annäherungen an ein distanziertes Verhältnis) éppen azt emeli ki, hogy a városi céhes kézművesség miért nem vett részt olyannyira a városi nyilvánosságban. Elemzése szerint Habermas nyilvánosságkoncepciójával ellentétben a céhek saját maguk működtették évszázados, már a középkorban létrejött „nyilvánosságukat”. Éppen ezzel tudták céhként a kialakult polgári nyilvánosságon kívül megtartani saját információs hálózatukat, így az új polgári nyilvánosságból részlegesen ki is maradtak. Frédéric Barbier francia történész a tanulmánykötet többi szerzőjével ellentétben a könyvet mint a nyilvánosság eszközét mutatja be, ami a kötetet tekintve új perspektívát nyit a nyilvánosság eszközeinek vizsgálatában (Stadt und Öffentlichkeit im Ancien Régime und im 19. Jahrhundert. Anmerkungen aus buchgeschichtlicher Perspektive). Barbier az előző tanulmányokkal (de főként Schlögl téziseivel) szemben mintegy ellenpólusként szolgál. Barbier rövid áttekintése nem a társadalmat, hanem inkább a nyomtatványokat és azok keletkezését elemzi a 16. századtól egészen a 19. századig. A tanulmánykötet szintézisének tekinthetjük azt az elemzést, amellyel Gerd Schwerhoff zárja bevezető tanulmányát. Eszerint a városi nyilvánosság profiljába a következő jellegzetességek tartoznak:
