Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
378 Recenziók politische Öffentlichkeit in der Alten Stadt) tanulmányai reflektálnak később. A városi tér színpadi jellege mellett több más alhelyszínekre is oszthatók, amelyek a nyilvánosság hatásaiban kiemelkedőek, mint a városháza, a kávéházak, kocsmák, a templom vagy a piac, illetve az olyan hagyományos találkozóhelyek, amelyek a polgári mindennaphoz kapcsolódnak, mint a piac mellett a közkút stb. Schwerhoíf nagyon pontos különbségeket mutat be az egyes helyszínek funkciói, valamint a helyszíneken belüli funkciók elkülönítésében. A városháza és a piac például a nyilvánosság színtereiként más-más hatással bírtak, más társadalmi réteget érintettek. A kocsma mint közösségi tér ilyen szempontból a nyilvánosság nagyon fontos és kielemelendő területét jelenti. De az egyes városi terek nemcsak egyféle funkcióval bírhattak, ami hatással volt a nyilvánosságra is. A városháza nem csupán a hatalom reprezentatív, már önmagában is a nyilvánosság egyik eszközeként megjelenő entitása, hanem egyben áruraktár, törvényszék vagy akár nagy városi mulatságok helyszíne. Az egyes helyszíneken tapasztalható közvetítőeszközök is igen sokfélék: a templomban a festészet elemei, a városháza szimbolikája éppen úgy a nyilvánosságra ható tényezők voltak, mint az egyes kocsmák elnevezései. A helyszínek mellett vetődnek fel a tanulmánykötetben a rend és a norma kérdései, az elvárt társadalmi hatás és a valóság közötti kapcsolat (disszonancia vagy egybecsengés), valamint a nyilvánosság nagyon fontos elemeként a társadalmi hálózatok kérdéskörei. Ez a kérdéskör különösen Susanne Rau tanulmányában (Orte - Akteure - Netzwerke. Zur Konstitution öffentlicher Räume in einer frühneuzeitlichen Fernhandelsstadt) kap jelentős hangsúlyt annak ellenére, hogy a szerző eddig éppen a „spatial turn” vizsgálatához járult hozzá igen fontos módszertani és esettanulmányokkal. Nem csodálkozhatunk, ha tanulmányában nem hagyja el korábbi vizsgálatainak területét, de most a társadalmi hálózatok és a tér egymásra hatását vizsgálja, leginkább az előbbi szerepét kiemelve. A tanulmánykötet következő kérdésköre a nyilvánosság közvetítőeszközeinek vizsgálata a városi térben. Rudolf Schlögl és a szerkesztő megállapításai szerint a kora újkori város (mint általában a kora újkor időszaka) e tekintetben is nagyon átmenetinek tekinthető. A társadalom középkorias működése ugyanis a személyes kommunikációt tette elsődlegessé, a szóbeliség primátusa ekkor még vitathatatlan. Emellett azonban a nyomtatás és a tömeges nyomtatványok mind nagyobb elterjedésének köszönhetően elsősorban a városokban már a személytelen közvetítőeszközök szerepe is mind fontosabbá vált. A nyomtatványok térnyerését segítették elő a várospolitika megváltozott keretei, ahol az uralkodói akaratot és az uralkodói akarattal érvényesülő igazgatási alapelveket visszatükröző Polizeyordnungok szintúgy nyomtatványok útján terjedtek. Szerepük a városi lakosság létszámának növekedésével és az alfabetizáció mind általánosabbá válásával egyre alapvetőbbé vált, hiszen a Polizeyordnungok a mindennapi élet szabályozását tűzték ki célul. A tanulmánykötet elemzései mind arra mutatnak rá, hogy a város éppen a koraújkorban vált az írásbeli kommunikáció és a nyilvánosság monopolhelyévé! Főként, mivel a városok jelentősége a régiókon átívelő kapcsolat- rendszerük miatt a regionális szerepkörön (ahogy arról már volt szó) túlnyúlik. Emellett Schlögl tanulmányában kiemeli az egyén helyét ebben az összetett rendszerben, valamint a politikai legitimáció eszközeit, amelyek a nyilvánosságot egyben „társadal- masították”.
