Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 321 kivéve, ha a sírbolt megszerzésekor kötött szerződésbe belefoglalták valamely konkrét személy temetkezési jogát. A sírboltba való temetkezésnél be kellett tartani a fővárosi közegészségügyi szabályokat, kizárólag fém névtáblával ellátott érckoporsókat volt szabad használni. A sírboltok felett emelendő „mauzóleumok, kerítések, szarkofágok, és külön kőszegélyek” létesítésének szándékát a Chevra Kadisa elöljáróságának be kellett jelenteni, az ekkor bemutatandó terveket a szentegyleti irattárban őrizték - ma sajnos egyetlen példány sincs meg belőlük. Az építményszerü síremlékek, mauzóleumok építési engedélyeit az építkező magánfél volt köteles beszerezni a főváros tanácsától. A temető területén felállított síremlékekhez hasonlóan a szentegylet a sírboltok fölött emelt alkotások formai megoldásai felett is igyekezett kontrollt gyakorolni: „Az elöljáróság az építkezésnél használandó díszítéseket és alakzatokat a vallási hagyományok vagy a méretek túllépésének szempontjából kifogásolhatja, és az engedély megadását a terv átalakításától teheti függővé” - állt a szabályzatban. A köztemetőben is érvényes szabályoknak megfelelően a sírboltok nem képezhették adásvétel, csere tárgyát. Ha a sírbolt megtelt, és a rokonok ki akarták bővíteni, hogy újabb generáció temetkezhessen bele, külön megállapodást kellett kötniük a szentegylettel - ilyen bővítésen ismereteink szerint csak a hatvani Deutsch-mauzóleum sírboltja esett át.113 Az építmények fenntartása, állaguk megóvása a családok kötelessége volt, a szabályzat kikötötte, hogy ha gondozás hiányában összedőlnek, a szentegylet a rend és biztonság érdekében kártérítés nélkül eltávolíthatja őket. 1900-ban egy első osztályú, 12 halottra kialakított sírbolt ára szentegyleti tagoknak 6000 K, nem tagoknak 7500 K, egy másodosztályú, 8 halottra kialakított sírbolt ára tagnak 4400 K, nem tagnak 5500 K volt. A sírboltokat 1875-1909 között tehát jellemzően a szentegylet építtette nagyobb csoportokban, a temetkező magánfelek egyesével megvásárolták őket; majd igényeik, anyagi lehetőségeik függvényében, az általuk megbízott építész, építőmester vagy sírkőfaragó tervei szerint emeltek föléjük egyszerűbb fali síremléket vagy monumentális mauzóleumot. A sírboltok és a föléjük emelt emlékek építése is - a város utcái mentén álló épületekhez hasonlóan - a városi tanács által kiadott építési engedélyhez volt kötve, az építési s az engedélyezési iratok, illetve tervek részben fennmaradtak, ezért ezekről az alkotásokról a síremlékeknél több adattal rendelkezünk. A Salgótarjáni utcai temető összképét, hangulatát alapvetően meghatározza a temető területét három oldalról körülvevő mauzóleum- és falisíremléksor. A temetőben j elen ismereteink szerint összesen 147 sírbolt található, ezek közül 126 valamelyik fal mellett létesült, 21 pedig kezdettől fogva a sírkert terében ta113 BFL XV. 17.Ü.328 te / Salgótarjáni utca / Deutsch Józsefné.
