Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
306 Műhely- amennyiben nem kívántak családi sírboltot vásárolni - tehát csak a magasabb díjért igénybe vehető, választott sírhelyekben nyílt mód. A Salgótarjáni utcai temető egykori térbeli hierarchiája ma nem érzékelhető egyértelműen, mert a temető bejáratánál, a déli temetői út tengelyében álló s 1907-ben lebontott egykori szertartási épület volt a viszonyítási pontja. A 1910-es éveket megelőzően egyetlen díszsor volt a temetőben: ez közvetlenül a szertartási épület homlokzata előtt húzódott, a fő út jobb oldalán. Az itt álló síremlékek az előttük elhaladó úgynevezett középső útról voltak megközelíthetők, szemlélhetők. Elsőként, 1891-ben Dr. Hirschler Ignác szemészprofesszort temették ide, aki főrendiházi tagként és a Pesti Izraelita Hitközség elnökeként is kiérdemelte a díszsírhelyet. Mellette a PIH egy későbbi elnöke, Weinmann Fülöp nyugszik. Kettőjükön kívül az Országos Rabbiképző Intézet első három professzora - Kaufmann Dávid, Bloch Mózes és Bacher Vilmos -, valamint Brill Sámuel Löw, Kayserling Mayer és Pollák Lajos pesti rabbik kaptak itt sírhelyet, illetve síremléket. Rajtuk kívül a temetői könyv csak a Bal 11. sor sírjai előtt, a főútból elvett területen egy díszes síremlék alatt nyugvó, 1897- ben elhunyt Chevra Kadisa-elnök, Reusz Károly sírját nevezi díszsírhelynek.83 Az első keresztirányú úttól nyugatra, az egykori szertartási épület, az elő- udvar egykori kerítése és a déli mauzóleumsor által közrezárt szögletben húzódó - 4-től 9-ig számozott - hat sírsor nem igazodik az összes többi sírsor szigorú észak-déli vezetéséhez: ezek az északkelet-délnyugat irányban húzódó sorok az előudvar kerítésével párhuzamosan voltak kimérve. A temetőnek ebben a bejárathoz közeli, előkelő részében választható, előre lefoglalható sírhelyek voltak, amelyekbe 1875-től (Popper Ferenc, 4. sor 5. sír) kezdve 1924-ig (Holitscher Manóné Winterberg Olga 8. sor. 5. sír)84 temetkeztek. Néhány előkelő zsidó család itt kvázi családi sírcsoportokat alakított ki kettes, sőt hármas sírokkal, amelyekbe azután hosszabb ideig, akár a temető egész fennállása alatt temetkezni tudtak. Számos személyt az 1880-90-es években a régi Váci úti temetőből hoztak át. Az itteni sírokban nyugvó Kohnerek, Brüllök, Ledererek, Holitscherek nem egy esetben a szomszédos, legkorábban épített déli fali sírboltokban temetkező családokkal is rokonságban voltak. A középső út túloldalán található a legkorábban, 1874-ben átadott temetőrésznek a bejárathoz közeli, nyugati parcellája. Kezdettől fogva ez a rész volt 83 A temetői könyv szerint csak ők nyugszanak díszsírhelyeken, a Tóth 2014. 73-75. p. alatt felsorolt többi személy nem. A közelükben nyugvó 1905-ben elhunyt Schweiger Márton, az Izraelita Országos Iroda elnöke sem a hitközség által adományozott sírhelyen, hanem egy még 1879-ben megszerzett családi sírban van eltemetve. Vö: [Bányai Viktória]: Rabbisírok. In: Bányai 2017. 27. p. 84 A sírhelyet férje 1892-ben bekövetkezett halálakor rezerválta magának az özvegy.
