Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 307 fenntartva a szentegyleti tagok és családtagjaik temetkezőhelyéül. A 48 sort tartalmazó parcella négy első és négy utolsó sorában választható sírhelyek voltak, a baloldalt utánuk, illetve előttük húzódó sorokban két személyt (általában házaspárokat) befogadó páros sírok kaptak helyet. A legelőkelőbb, legtovább használt sor a középső út mentén húzódó 11. sor lehetett. Jobb oldali részének első és utolsó páros sírjában is a budai Goldberger család tagjai pihennek. Az első sírban, a temető egyik legmonumentálisabb 1870-es évekbeli síremléke alatt budai Goldberger Sámuel és felesége, akik még mindketten jóval a temető megnyitása előtt (1848-ban, i 1 letve 1869-ben) elhunytak. A közelben (Jobb 11. sor 7. sír) nyugszik a díszsírhelyen eltemetett Kayserling Mayer rabbi felesége, Philipsohn Berta - egy olyan sírban, amelybe először az 1872-ben elhunyt, és a Váci úti temetőből 1884-ben exhumált dr. Glück Ignácné Jellinek Hermina maradványait helyezték el, amelyeket azonban 1901 -ben a Kozma utcai temető 17. számú sírboltjába helyeztek át. Az így felszabadult sírhelybe 1931-ben temették el Kayserling Mayemét. A temetői könyv szerint a sírkertnek e bejárathoz közeli, előkelő részén számos hasonlóan mozgalmas történetü sírhely is található. A parcella belső részében nyugszanak a kijelölt sírhellyel megelégedő Chevra Kadisa tagok. Ezeket a sorokat nyugatról keletre haladó sorrendben vették igénybe, a legkorábbi, 1874. évi temetkezések az 52-53. sorokban, a legkésőbbi, 1894-1895. éviek a 18., illetve a jobb 15-17. sorokban történtek.85 E soroknak a déli főút, illetve a déli mauzóleumsor előtti ösvény felé eső szélén is választható sírok voltak, amelyeket olykor csak egy-két évtizeddel a belső sírhelyekre való temetkezés után vettek igénybe. A zsidó temetői hagyományoknak megfelelően a származásukat az ókori Izrael papi nemzetségéből eredeztető, kohenita családok tagjai a Salgótarjáni utcai temetőben is külön sorokba temetkeztek.86 E sorok azonban a hagyománytól eltérően - amely a koheneknek tiltotta a tisztátalannak tekintett halottakkal való érintkezést, így a temetőbe való belépést is - nem a temető többi részétől elkülönítve megközelíthető, vagy legalább a temetőn kívülről is látható helyen voltak kijelölve. A temetőt középen átszelő úgynevezett keleti úttól keletre elterülő parcella volt kijelölve az egylet kötelékébe nem tartozó személyek, a Pesten elhunyt, de nem helyi illetőségű zsidók, valamint a halott gyermekek számára. E parcellának a keleti úthoz közel eső első nyolc sorában voltak a választható és a kettős 85 A temetőben elsőként, 1874. június 22-én eltemetett Chevra-tag, Kaufmann Simon sírja a Jobb 53. sor 14. sírhelyén található. 86 Ezeket a sírsorokat a temetői könyv is külön jelzi, illetve az itteni síremlékeken számos esetben látható az áldást osztó kezeknek a kohenita elhunytra utaló motívuma. A szentegyleti tagok parcellájában az 50., a nem tagokéban a 73/74. volt a kohenita sor.
