Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
300 Műhely en. Ez történt Pesten is, ahol 1788-ban már biztosan működött a chevra kadisa, s mint láthattuk, temetővel is rendelkezett.65 A pesti szentegyletnek a 19. század utolsó harmadában elvben minden erkölcsös életű zsidó férfi tagja lehetett, ha tagja volt a helybeli hitközségnek. A bizonyos időközönként - Pesten három évente - tartott tagfelvételek alkalmával azonban csak a hitközségi tagok egy része lépett be az egyletbe; nem annyira a mérsékelt éves tagdíj, hanem a belépéskor fizetendő nagyobb összegű egyszeri díj jelentett visszatartó erőt. A Pesti Chevra Kadisa alapfeladatai a temetkezés terén az 1899-ben elfogadott alapszabálynak a korábbi időszakra is érvényes megfogalmazása szerint az alábbiak voltak: „Az izraelita vallású elhunytak tetemei körüli és a gyászházban szükséges vallási- és gyászszertartások végzése, a halottaknak az izraelita vallás törvényei és hagyományai szerint való eltemetése, más helyen temetendő egyének tetemeinek a vallás törvényeinek megfelelő ellátása, szállítása és kísérete és egyáltalán, az izraeliták temetkezésével és e körüli kegyeletes cselekményekkel összefüggő ügyek intézése. Budapest székesfőváros pesti részén lévő izraelita sírkerteknek a polgári törvényeknek, hatósági szabályoknak, és vallásos szokásoknak megfelelő módon való önálló igazgatása és kezelése.”66 A temetési feladatokat a szentegylet tehát minden zsidó vallású halott körül elvégezte tagságtól és vagyoni állástól függetlenül. Ezeken túl a szegények és betegek gyámolítása is a chevrák hagyományos tevékenységei közé tartozott. A pesti egylet már az 1870-es években a polgári önsegélyző egyletekhez hasonló szolgáltatásokat nyújtott tagjai számára, az 1890-es évektől azután fokozatosan kibővítette tevékenységét és az 1. világháború előtti években már kiterjedt szociális intézményhálózatot üzemeltetett - az Aggok Házától a gyógyíthatatlan betegek elhelyezésére szolgáló Szeretetházon át a szakképzett otthoni betegápolókig. A pesti zsidó kórház működését a hitközség mellett felerészt a szentegylet finanszírozta. A 19. és 20. század fordulóján a sok nehézséggel küzdő Pesti Izraelita Hitközséggel szemben a belépti díjakból, temetői bevételekből és főként a közösség jómódú tagjai által nála elhelyezett kegyes célú nagy alapítványokból stabilan gazdálkodó, működési körét egyre kitágító Pesti Chevra Kadisa nem puszta temetkezési egylet, hanem az ország egyik legjelentősebb, legtekintélyesebb neológ zsidó szervezete volt. Tízezres tagszáma és egymillió koronát meghaladó éves költségvetése okán a felekezeti sajtóban előszeretettel nevezték „a világ legnagyobb chevrájának”.67 65 Frojimovics 1995. 583-585. p. 66 PCHKAsz. 1899. 3§. 67 Jellemzőek az Egyenlőség beszámolói a PCHK éves közgyűléseiről. Például: Komáromi 1907. 3. p.
