Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 301 Budapest egyesítése után a három elődtelepülés zsidó hitközségeihez hasonlóan a pesti, a budai és az óbudai szentegylet is megőrizte önállóságát; mindegyik külön temetőt, temetőket tartott fenn, s illetékességük is csak az adott városrész zsidó lakosságára terjedt ki. A pesti szentegyletnek 1874. június 17. és 1892. október 11. között a Salgótarjáni utcai volt az egyetlen működő temetője, ezt követően a zsidó köztemetői funkciót már a Kozma utcai (rákos- keresztúri) temető látta el. A magyarországi zsidó közösségnek az 1868. évi zsidó kongresszus kapcsán neológ és ortodox irányzatra történt, s az egész korszakot meghatározó szétválása a fővárosi temetkezés tekintetében nem ment végbe. Mivel a szentegyletbe csak a neológ hitközség tagjai voltak felvehetők, a pesti ortodox hívek a tagság adta előnyökből jellemzően nem tudtak részesülni, a Pesti Chevra Kadisa azonban ugyanúgy segélyezte őket, gondoskodott az eltemetésükről, mint tette azt a nem chevra-tag neológ zsidókkal. Bár a szentegylet és a neológ sajtó a fenti tényt mindig a felekezeti egység kevés örömteli példájának egyikeként emlegette, a Salgótarjáni utcai temető kriptáival, díszes síremlékeivel, latin betűs sírfelirataival, növényalkalmazásával aligha felelt meg az 19. század végi ortodox zsidóság temetőkkel szembeni elvárásainak. A pesti ortodoxia egyes tagjait ez a helyzet mindenképpen zavarhatta. 1883-ban ugyanis Budapesti Autonóm Orthodox Chevra Kadisa néven önálló szentegyletet alapítottak, s a PIH és a PCHK minden erőfeszítése ellenére 1890 októberében egy önálló temetőt is sikerült megnyitniuk - ez lett a budai Csörsz utcában a mai napig fennálló ortodox sírkert.68 A neológ szervezetek azonban kiharcolták, hogy az ortodox egylet csak és kizárólag saját tagjainak eltemetésére nyerjen jogot e temetőben, ők pedig a pesti ortodoxiának is csak egy kis részét képezték, néhány száznál sosem voltak többen.69 1874-től 1890- ig, tehát intenzív használatának legnagyobb részében a Salgótarjáni utcai volt a pesti zsidó közösség egyetlen működő temetője, a neológ és ortodox irányzat összes ekkor elhalt híve itt van eltemetve. A közhiedelemmel ellentétben azonban nincsenek benne külön ortodox sorok vagy parcellák, hiszen a PCHK a neológ ideológiának megfelelően nem ismerte el az önálló ortodox hitközség létét. A temetési szertartás terén teljes mértékben tiszteletben tartotta a vallási előírásokhoz szigorúan ragaszkodó ortodox családok kívánságait, alapszabá68 Frojimovics 1995. 596-597. p. 69 BFL IV 1409.b Ein 2747/1887. 1894-ben az ortodox chevrának 215 tagja volt, a Csörsz utcai temetőben 1892 végéig - amíg a Salgótarjáni utcai temető zsidó köztemetőként működött - összesen 44 halottat temettek el. Vö. BFL IV 1409.b Ein 3089/1885. Lásd még: A pesti izr. anyahitközség és az ortodoxok. E, 1888. május 27. 2. p; Az ortodoxok és a Chevra Kadisa. E, 1890. március 16. 6. p.
