Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 299 temetőit idézi. Más elemeit figyelembe véve azonban a Salgótarjáni utcai temető inkább a 19. század eleji-közepi hazai temetőkultúra jellegzetes példájának tekinthető. Ilyen jellemző a temetőterület mereven geometrikus, sakktáblaszerű felosztása, a téglalap alakú parcellák, szigorúan egyenes sírsorok alkalmazása - a régi zsidó temetőknek a sírok szabálytalan elhelyezkedéséből adódó festői- sége már a múlté, de nincs még jelen a századvég és a századelő gazdagabb térkompozíciókra, monumentális látványra törekvő építészeti igényessége sem. A sírok és síremlékek elhelyezkedésében erőteljesen érvényesülő, a temető belső területeinek látványát ma is meghatározó térbeli hierarchiával hasonló a helyzet: bizonyos elemeit tekintve ugyan a zsidó temetkezési hagyományokból ered, alapvetően azonban a 19. századi pesti polgári társadalom tagolódását képezi le. Megértéséhez a temető 19. század végi használatának vizsgálatán keresztüljuthatunk el. A temető gazdája: a Pesti Chevra Kadisa A 19. sz. második felében a korábban különálló felekezeti temetőket fenntartó, kezelő, azokból jövedelmet húzó keresztény felekezetek szerepe a temetkezés terén visszaszorult Budapesten, s a temetési szertartás elvégzésére szűkült, a temetkezés körüli többi feladat elvégzése részben (a halott szállítása, a temetés rendezése) a temetkezési vállalkozások, részben (a sírhely biztosítása, a temető fenntartása) a városi közigazgatás kezébe került. A zsidóság körében a temetkezésnek ez a „szekularizációja” nem következett be: egyetlen felekezeti szervezet, a chevra kadisa, azaz szent egylet végezte el a halott körüli teendőket a haldokló mellett mondandó imáktól a temetésig, fenntartotta és kezelte a temetőt és gondoskodott az elhunyt lelki üdvének biztosítása érdekében szükséges rituális cselekmények végrehajtásáról - a vallási előírásoknak, tradícióknak megfelelően.64 A chevra kadisák a 16. században askenázi közegben alakultak ki, e zsidó temetkezési testvériségek eleinte kizárólag a halottak és a temetkezés körüli feladatok elvégzésére szerveződtek. A korai időkben, illetve kisebb településeken maguk a tagok látták el a halottak őrzésének, kísérésének, mosdatásának stb. feladatát, e tevékenységeket később, különösen nagyvárosokban nagyobbrészt fizetett alkalmazottak végezték. A 18. századra a chevra kadisák általánosan elterjedtté váltak - amelyik településen a zsidó közösség megjelent, ott a szentegylet is megalakult, sokszor már a hitközség formális megalakítását megelőző64 Lakner 1993. 65. p.
