Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 287 parcelláját kívánta átadni zsidó temetkezési célokra, azzal az ígérettel kiegészítve, hogy a leendő új temetőkben a hitközség megfelelő méretű területekhez fog majd jutni. A bizottmány 1871. augusztusi ülésén már a hitközséggel kötendő szerződés tervezetét tárgyalták, amely főbb pontjaiban megfelelt a később elfogadottnak.26 A soron következő tanácsülésen sem merült fel érdemi kifogás a tervezet ellen, a tanácsnokok a terület átadásának feltételeivel kapcsolatban azonban a városi tiszti főügyészség véleményét is ki óhajtották kérni - úgy tűnik, e ponton újra hónapokra elakadt a zsidó temető helyének kijelölése. A holtpontról megint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa lendítette ki az ügyet, amikor 1872. július 11-i átiratában jelezte, hogy nincs ugyan kifogása a 49. és 50. számú temetői parcelláknak az izraelita hitközség részére való átadása ellen, tudatja azonban, hogy a budapesti összekötő vasút tervezett pályája - a mai Asztalos János utca vonalában - a 49. számú parcella észak-keleti sarkát el fogja metszeni.27 Ezt követően a tanács utasítására a mérnöki hivatal elkészítette az összekötő vasúti pálya által megcsonkított zsidó temető helyszínrajzát. A levágás nemcsak hogy bő 1000 négyszögölt elvett a két parcella területéből, de rendkívül előnytelenné is tette a temető elhelyezkedését: a közvetlenül a vasúti pálya mellett húzódó, szabálytalan alakú, nehezen megközelíthető terület nyilvánvalóan alkalmatlan volt temetői célokra.28 A városi tanács 1872. szeptember 14-i ülésén a temetőügyi bizottmány javaslatára a 49. parcellához délről csatlakozó 50. parcella helyett a hozzá a nyugati oldalon kapcsolódó, így a vasúttól távolabb eső 41. számút rendelte átadni a hitközségnek.29 A temető alakja ebben az esetben is szabálytalan lett volna, de így nem mellette, hanem a terület végében haladt volna a vasút, és a temetőnek a mai Fiumei (akkor Temető) út felől, a köztemető fala mellett elhaladó út révén történő megközelítését sem zavarták volna a vasúti sínek. A Pest városa és az Izraelita Hitközség közötti területátadási szerződést végül e még mindig nem végleges elhelyezési megoldás alapján kötötték meg 1872. november 29-én.30 E szerződés szerint Pest város közönsége a helybeli izraelita hitközségnek a Kerepesi köztemetőből a 4L és 49. számmal jelölt, 6700 négyszögöl területű telekrészt „ingyen és minden díj nélkül, kizárólag temetkezési célra átengedi, mindazonáltal azon világos kikötéssel, hogyha ezen terület valamikor temetkezési hely lenni megszűnik, az a fennálló rendőri szabályok megtartása mellett, 26 BFL IV. 1315 Temetőügyi bizottmány 1871. augusztus 11 -i ülésjegyzőkönyve. 27 BFL II. 1 a 1872. július 11. 1345. t. 28 BFL IV.1326 1398/1872; BFL XV.16.b.228 91 sz. térképen van feltüntetve e módosítás. 29 BFL IV. 1326 1748/1872. 30 BFL IV. 1407.b VI/2435/1874 (42851/1872).
