Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890

288 Műhely 1. kép. A Kerepesi temető helyszínrajza a pesti zsidó temető számára harmadik alkalommal (jobbra fent) és véglegesen (jobbra lent) kijelölt területek feltüntetésével, 1873 BFL IV.1407.b VI/1306/1874 kerítéseivel és egyéb tartozmányaival együtt, minden megtérítés nélkül a tu­lajdonos város birtokába visszaszáll.” A hitközség kötelezettséget vállalt arra, hogy az átengedett területen legkésőbb 1874. június elsejéig megkezdi, a Váci úti temetőben pedig ugyanezen időpontban beszünteti a temetkezést. A Váci úti temetőt a hitközség (valójában a Pesti Chevra Kadisa) ekkortól 32 éven ke­resztül lezárt sírkertként kezeli, karbantartja, utána pedig a terület minden kár­térítés nélkül a városra száll. Új temetőjében a hitközség aláveti magát „saját temetkezési eljárására nézve azon szabályoknak, melyek a köztemetőre nézve úgy rendőri, mint közegészségi tekintetben jelenleg fennállnak, vagy jövendőre fönnállani fognak. A hitközség vallási követelményeiből folyó magán intézke­désekbe” viszont nem szól bele a városi hatóság, s nem követel sírhelydíjat sem a felekezettől. A város kötelezte magát, hogy az átengedett területhez a Kere­pesi úttól (tehát az eredetileg kontemplált északi irányból) a városi haszonbéres földeken keresztül kiépít egy 11 m széles utat, amelynek fenntartási költsége azonban már a hitközséget terhelte volna.

Next

/
Thumbnails
Contents