Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése F. G. Corossacz polgármestersége idején (1914-1915)
Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése... 275 következményeit saját maga is megtapasztalja."6 Másfelől, az „Italia o morte” jelmondatával több ízben elutasította Zanella Fiumei Szabadállam-koncepci- óját is. Úgy vélte, a terv megvalósulása a város biztos pusztulásához vezetne, hiszen a két erősebb szomszéd (Jugoszlávia és Olaszország) közt vergődő Fiume sosem élvezhetne valódi függetlenséget, és az anyaország (Olaszország) anyagi támogatása nélkül különösen kiszolgáltatott lenne.116 117 Álláspontja időközben (feltételezhetően épp a rapallói szerződésben kilátásba helyezett olasz bábáskodás hatására) valamelyest mégiscsak módosulhatott, hiszen 1921 végén kormánybiztosi minőségben a Zanella-féle Szabadállam kereskedelmi- és iparkamarájának vezetésével bízták meg.118 Ezzel szemben Gabriele d’Annunzio Quarnerói Régensségéhez egyre kritikusabban viszonyulhatott, hiszen a Parancsnok által 1919. november 14-én felállított „második” Fiumei Olasz Nemzeti Tanácsban már nem kapott helyet. Az „első” Tanács utolsó üléseiről más társaival együtt való igazolatlan elmaradása alapján feltételezhető, hogy nem is kívánt hozzájárulni a költő-hadvezér város(állam)ának működéséhez.119 Az olasz nacionalista érzelmeiről ismert Salvatore Šamani, a Dizionario biografico fiumano szerzője talán éppen ezért hallgatott Corossacz későbbi szerepléséről, és zárta le a városatyáról szóló fejezetét azzal, hogy az egykori podestá 1918 októberétől nem vett részt a pártharcokban. Feltételezhetően éppen ugyanazért, amiért Corossacz 1914-1915-ös a magyar kormánnyal összhangban hozott intézkedéseit sem tárgyalta sokkal részletesebben.120 Összegzés Francesco Gilberto Corossacz Fiume egyik legmeghatározóbb politikusaként került a podestái székbe, jóllehet befolyását inkább kapcsolatainak és összeköttetéseinek köszönhette, mintsem saját (vezetői és politikai) képességeinek. Ezt igazolják korábbi közszereplésének módjai, valamint szoros összefonódása Riccardo Zanellával. Kapcsolatuk különösen Zanella korábbi támogatója, Luigi Ossoinack öngyilkossága után, majd fiával, Andrea Ossoinackkal való 116 1945-től kezdve a város de facto jugoszláv területnek minősült, s hamarosan megkezdődött a kelet-adriai olasz lakosság üldözése, amelynek következtében milliók szülőföldjük elhagyására kényszerültek. Az esemény Főibe néven került be a köztudatba és az olasz történetírásba. 117 I verbali 2014. 288. p. 118 Bollettino Ufficiale dello Stato di Fiume, 1921. december 31. 119 I verbali 2014. 391. p. 120 Šamani 1975. 53. p.
