Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése F. G. Corossacz polgármestersége idején (1914-1915)
274 Közlemények Epilógus Méltán vetődhet fel a kérdés, hogy miként alakult a tanulmány főszereplőjének, F. G. Corossacznak a sorsa, miután távoznia kellett a város éléről, és a podestáválság mennyire diszkreditálta a későbbi pályafutása során? Az áttekintett forrásokból úgy tűnik, szinte semennyire. Corossacz 677 szavazattal változatlanul tagja maradt új rappresentanzának,109 és helyzetének stabilizálódásáról tanúskodik az is, hogy számos bizottságba és albizottságba is beválasztották, így például az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával a Vöröskereszt egylet fiumei fiókjának elnöki tisztségét is ráruházták, amely hivatal által közvetlen befolyást gyakorolhatott a Kivándorló szállóban elhelyezett kórház ügyei felett. Ez mindenekelőtt az impériumváltások és a város katonai ellenőrzés alatt tartása idejében bírt különös jelentőséggel, hiszen így az olykor kimondottan megbízhatatlannak ítélt személyekből álló tömeg felett még teljesebb felügyelettel rendelkezhetett.110 Még ennél is sokatmondóbb, hogy akárcsak Vio és Ossoinack, Corossacz is rész vett a Fiumei Olasz Nemzeti Tanácsban, ráadásul annak Végrehajtó Bizottságában is fontos szerepet töltött be. Mindemellett Corossacz a Fiumei Olasz Nemzeti Tanács pénzügy igazgatóságának vezetőjeként a városi hivatalnokok fizetésének és nyugdíjának folyósításáért, a vámok, illetékek és a különböző alapítványok vagyonának kezeléséért, valamint bizonyos mértékben Fiume ellátásáért is felelt.111 A pénzügyigazgatói állásáról csak 1919. január 28-án mondott le, miután a fiumei dohánygyár raktáraiból egy hajószakács számára 874 000 korona értékben árut adatott ki, amelyet emelt áron értékesítettek.112 Ezek után nem lehet véletlen, hogy a Közélelmezési hivatalt éppen 1919 januárjában állították fel.113 Ugyanakkor Corossacz politikai pályafutása még ezen a ponton sem ért véget. Továbbra is tagja maradt a Tanácsnak, amely ülésein igen határozottan kifejtette politikai nézeteit. Egyfelől Csehszlovákia példájára hivatkozva tiltakozott a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi törvény életbeléptetése ellen,114 bár csak 1942-es halála115 akadályozta meg abban, hogy döntésének 109 Ezzel szemben a távollévő Zanella 134 (!), Andrea Ossoinack 798, ifi. Antonio Vio 811, a legnépszerűbbnek számító Padoani Francesco és Luigi de Thierry 830 szavazatot szerzett. 110 MNL OL P 2256 No. 20. Egan Lajos naplója. 1918. december 23. 111 Az igazgatóság vezetésével 1918. november 23-án bízták meg, a közélelmezési feladatokra végül 1919 januárjában egy külön Közellátási hivatalt hoztak létre. 1 12 MNL OL P 2256 No. 20. Egan Lajos naplója. 1919. február 7. 113 I verbali 2014. 561. p. 114 / verbali 2014. 373. p. 115 Šamani 1975.53. p.
