Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
244 Közlemények Ennél figyelemreméltóbb, hogy városbövítési tervét nemcsak a városi tanáccsal, hanem az uralkodóval szemben is kész megvédeni, aki úgy határozott, hogy nem járul hozzá a telekkiméréshez. II. József ugyanis csak az új vásártér létesítésére adott eredetileg engedélyt, a város bővítését viszont ellenezte, egyrészt költségesnek tartotta, másrészt Pestet már elég nagynak és kiépültnek találta, és nem kívánta támogatni további növekedését.72 Válaszában Schilson azzal érvelt, hogy tervének elsődleges célja nem a városszépítés, hanem a vásártér rendezésének a telekárverések révén való finanszírozása. Véleménye szerint a város túlzsúfolt, a pesti vásár forgalma megközelíti az európai nagyvárosokét és egyre növekszik, így a jövőben új házakra lesz szükség.73 Ezzel meggyőzte a császárt, nemsokára azonban újabb nézeteltérés támadt kettejük között, ezúttal a Schilson által kezdeményezett színházépítés kapcsánál. József ellenezte egy új épület felépítését, és a hajóhíd mellett álló rondellát jelölte ki a színház számára. Schilson itt is vitába bocsátkozott a császárral, és ismét sikerült kiharcolnia, hogy akarata érvényesüljön, jóllehet József nem az általa javasolt telken engedélyezte az építkezést.74 Az uralkodó halála után azonban elérte, hogy az eredetileg kiszemelt helyen épüljön fel a városi színház. Schilson a forrásokban olyan hivatalnok benyomását kelti, aki meglehetősen önállóan és nagy elkötelezettséggel jár el a rá hámló ügyekben, és intézkedéseiről számot adva magabiztosan érvel álláspontja mellett. A várossal folytatott vitában nyíltan a tanácsnokok szemére veti, hogy inkompetensek városrendezési kérdésekben, ezenfelül az uralkodóval szemben is kész védelmezni döntéseit. Ez a magabiztosság nyilvánvalóan társadalmi rangjából is adódott, de képzettsége is szerepet játszthatott e téren. Emellett feliratai és a soproni szenátus előtt 1782-ben elhangzott, nyomtatásban magyarul és németül is megjelent beszédei egyfajta hivatalnoki étoszról is tanúskodnak. Ezekben a korszakra jellemző, az egyéni cselekvés középpontjába a közjót állító politikai nyelvezetet használja, szembeállítja az „uralkodásra való vágyódást” a „dolgok kormányzásával”, és fő küldetésének a „tsupán a maga hasznát keres(ő)” polgárok megbüntetését tekinti.75 A városbővítés szükségességéről folytatott vitában az uralkodó által képviselt álláspontra, miszerint Pestet nem célszerű nagyobbá építeni, II. Józsefnek egyik gyakran hivatkozott utasításjegyzéke ad magyarázatot.76 A frissen kinevezett kerületi biztosok számára íródott és működésük fő irányelveit megha72 Pásztor 1941. 35. p. 73 Pásztor 1941.36. p. 74 Kovács 1934. 73-74. p. 75 Schilson 1782. 76 Verbesserungsanstalten 1785.
