Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme... 233 müpártolói tevékenységére, sőt az itt végzett magyarországi főnemesek között műkedvelő képzőművészeket is találunk.19 Noha a Theresianum Közép-Európa-szerte rendkívül jó reputációnak örvendett, és növendékei között a Habsburg monarchián kívüli területekről érkezőket is találunk, az intézmény bírálatban is részesült, elsősorban azon az alapon, hogy a képzésben való részvétel előfeltétele a rendi kiváltság volt.20 Ez lehetett az egyik oka annak, hogy II. József 1784-ben a Habsburg tartományok többi nemesi akadémiájával együtt a Theresianumot is bezáratta. Báró Schilson János, vagy ahogy német nyelvű színdarabok szerzőjeként ismert, Johann Baptist Freiherr von Schilson 1754-58 között volt a Theresianum növendéke,21 és családi hátterét ismerve valószínű, hogy tudatosan készült a hivatalnoki pályára. A Schilsonok a würzburgi érsekség területéről a 17. század végén érkeztek Magyarországra, János dédapja még a frankföldi Königshofenben volt vendéglős és szabad polgár. Nagyapja a győri püspök fertőrákosi uradalmának intézőjeként működött, 1704-ben soproni polgár és rövidesen tanácsnok lett, 1707-ben magyar nemességet, 1712-ban birodalmi lovagi címet nyert, 1713-tól pedig a győri püspök jószágigazgatója volt.22 Formálisan valószínűleg sosem kaptak bárói címet, az, hogy a kamarai adminisztráció dokumentumaiban és egyéb forrásokban már az 1720-as években báróként szerepelnek, Fallenbüchl Zoltán szerint talán a magyar rendi jogban nem ismert würzburgi Freiburger cím elértéséből fakadhatott.23 A család mindenesetre viszonylag rövid idő alatt jelentős vagyonra és főnemesi rangra tett szert. Annak az új, jórészt kisnemesi származású és udvarhű hivatalnoki arisztokráciának lettek tagjai, amely a 18. század első felében emelkedett fel, és amelynek legismertebb képviselői a Grassalkovichok, a Festetichek és az Orczyak voltak. Schilson János esetében tehát úgy tűnik, hogy a Theresianumba való belépés és ezenfelül a 19 Ilyen volt például Hadik János, lásd Buzási 1984. 218, 221. p. A Buzási Enikő által Hadik barátjaként említett Johann Jakob Stunder Schilson portréját is megfestette, amely ma a nagyszombati Západoslovenské múzeum gyűjteményében található, lásd Petrová- Pleskotová 1983. 89. p, illetve 175. kép. Schilson maga is foglalkozott képzőművészettel, lásd Papp 2000. 121-123. p. 20 Lásd például Friedrich Nicolai kritikáját. Kökényesi 2013. 143-144. p. Ezt az ítéletet azonban némileg árnyalja a porosz szerző koncepciózus elfogultsága Ausztriával, illetve a katolikus intézményekkel szemben, lásd Wolf 1996. Mérvadóbbnak tűnik Gerard van Swieten bírálata - a teréziánus intézményi reformok központi szereplője 1771 -ben csalódottságáról ír, a Theresianum szerinte nem váltotta be a kezdetben általa is belé vetett reményeket, levelét idézi Lesky 1973. 23. p. 21 Gemmell-Flischbach 1880. 29. p. 22 Fallenbüchl 1985. 325. p. 23 Uo.
