Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete
Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete 137 ítélkezhetett.32 Arra, hogy a sóvágók maguk közül, a sókamara hozzájárulásával (de voluntate et annuenda camerariorum nostrorum) településenként saját bírót válasszanak, ugyancsak az 1498. évi oklevél hatalmazta fel őket, ez pedig azt jelenti, hogy a sóvágóknak közösségi szervezetük is volt. Gyűlésekre (nevük twr) már az 1435. évi oklevél is utal, amely ezeket akkor megtiltotta.33 A dikajegyzékek és az 1600. évi urbárium tanúsága szerint a sóvágókon kívül adómentességet élveztek még a sóhajósok és a sóvágókon kívüli bányamunkások, esetükben azonban a jogi helyzetük csak e tekintetben tért el a többi közönséges városlakóétól.34 Korábban, a királyi sóelosztó hálózat működése idején az adómentesek közé számítottak az öt városban a sószekeresek is, akiket 1506-ban II. Ulászló egy időre minden királyi adózás alól felmentett azzal a feltétellel, hogy kötelesek őt szolgálni;35 ugyanekkor mint universitast említik őket. Az 1530-ban felvett dikában viszont már nem szerepelnek adómentesként, bizonyára a sókamarai elosztóhálózat felbomlása tette feleslegessé a sajátos szolgálatukat. A sókamarai alkalmazottak felett a sókamaraispán is rendelkezett bíráskodási jogkörrel,36 székéről a sóvágók esetében - Sziget 1548. évi statútuma szerint - a városi törvényszékre lehetett fellebbezni.37 A sógazdálkodással összefüggésben egyéni előjogokat és teherkönnyítést is lehetett nyerni, mint azt az említett szigeti Miklós deák példáján bemutattam.38 Ő 1530-ban Szapolyai Jánostól kapott kiváltságlevelet, amelyben az uralkodó amellett, hogy felmentette az évi 300 só szállításának kötelezettsége alól, sza32 „ex incisoribus salium aliqui probi viri per iudices oppidorum Hwzth, Theczew et Zigeth pro iuratis civibus eligantur, quibus presentibus iudices ipsi, vel aliquis eorum ac pariter iudices ipsorum incisorum causas et negocia inter oppidanos et incisores ipsos emergentes et subortas adiudicent et concludant, eo potissimum respectu, ne iudices oppidanorum sine presencia iudicum et iuratorum incisorum ipsorum aliquem vel aliquos ex incisoribus possint vel valeant in iudicio pro suo arbitrio aggravare” - Balogh- Érszegi Henzsel 2000. 158-162. Vö. Iványi 1911. 101-102. p. 33 DF 212 979. 34 Vö. az öt város 1531-es beadványával, amelyben panaszkodnak János királynál, hogy Kávási Kristóf huszti vámagy meg akarta adóztatni a libertinusokat, sóvágókat és sóhajósokat is, „qui hucusque a qualibet dica tam ordinaria, quam extraordinaria privilegiis eorum prerogativis requirentibus exempti fuerunt” - az irat tehát az adómenteseknek ugyanezen három csoportját különíti el. MNL OL E 148 fasc. 49. nr. 19. 35 „a solucione quarumcumque taxarum tam ordinariarum, quam extraordinariamm per nos ad ipsos qualitercumque imponendarum ac de medio eorundem nobis provenire debendarum”; „ad servicia nostra astricti esse debeant et teneantur” - DF 274 897. 36 A kamarai törvényszékre: Balogh 1993. 90. p., valamint a városoknak (1504) és a sóvágóknak (1498) adott igazságszolgáltatási privilégiumok jogfenntartó kitételeiben: ŐK op. 1. gy. 9., Balogh-Érszegi-Henzsel 2000. 158-162. p. Székely 1870. 265. p., Corp. Stat. III. 551-557. p. Lásd a 26. jegyzetet. 37 38
