Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete
138 Bányavárosok bad kereskedelmet biztosított neki a sóra és más, az élelmiszerek beszerzése céljából szállított termékekre.39 A közeli sóbányászat kihatott a helyi egyházi intézmények helyzetére is. Egyrészt az aknákhoz legközelebbi városok papjainak - amíg a három bányahely működött, a huszti, técsői és a szigeti papnak,40 utána már csak ez utóbbinak41 - külön javadalmazás ellenében szolgálniuk kellett a bányatelepen. Másrészt az uralkodók és a földesurak a reformációig többször jelentős sóadománnyal láttak el több egyházi intézményt uradalombeli rezidenciájukon, Huszton.42 Összegzésként egy általános sajátosságot szeretnék kiemelni, amely a máramarosi helyzetet lényegesen különbözővé teszi az erdélyitől, valamint két vonatkozásban szeretném értékelni a sóval összefüggő megélhetési módok jelentőségét. Az általános sajátosság abból ered, hogy Máramarosban — Erdéllyel ellentétben - nem egy várost vontak közös birtokszervezetbe a bányával, hanem ötöt. Ez egyfelől oda vezetett, hogy a sóbányával összefüggő társadalmi hatások a közös birtokszervezet keretében egy nagyobb körben, szabadabban terjedhettek, másfelől e társadalmi hatások ezen a körön belül erősen aránytalanul oszlottak el, a földrajzi közelséghez igazodó természetes ésszerűségnek megfelelően. Abban a forrásokkal lényegesen jobban ellátott időszakban, amikor bányaművelés már csak Rónaszéken folyt, a bányavállalkozó sógazdaságának kihatását a maguk teljességében már csak Szigeten figyelhetjük meg. Husztra lényegében csak az adminisztratív központ (1556-ig), Hosszúmezőre a kikötő jelenlétének némi hatása jutott, illetve a sóvágótartás terhe lépett még túl Szigeten (Hosszúmezőt, de főleg Técsőt érintve). Ami a sóval összefüggő megélhetési módok jelentőségét illeti, figyelembe kell venni, hogy valamennyi városban létezett egy olyan, a sótól független gazdálkodó réteg, amely egyúttal e városok társadalmában meghatározó jelentőségű volt. Gondolok itt Visk, Técső, Hosszúmező és alighanem Huszt esetében is a parasztságra (Visken, Huszton és Técsőn jelentős kézműiparossággal kiegészítve), Sziget esetében pedig a kézműiparosokra és kereskedőkre.43 Ráadásul 39 „concessimus eidem Nicolao literato de Szigetth, ut ipse ad quaevis regni nostri climata sales et alias res pro aquisitione victualium libere semper ducere et defere [!] valeat, heredesque sui universi valeant atque possint” - MNL OL E 244 1737. dec. „C” fol. 116. + 143. meli. (fol. 120.). 40 Erről egy 1439-es adat tanúskodik: Bélay 1943. 29-30. p. 41 Glück 2010. 53. p. 42 Az adatokat összefoglalta: Bélay 1943. 29-30. p., bővebben Gulyás 2014. 72-74. p. (I. Mátyás 1474-es adományában a huszti Szent Erzsébet-plébániaegyház részesül évi 1200, valamint a plébánosok ruházatára 400 sóban). 43 Lásd erre Glück 2013. 103-157. p..
