Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete
130 Bányavárosok munkások adómentességet élveztek, ezért az öt városban lakó bányamunkások száma könnyen nyomon követhető az összeírásokból. Rendelkezésre állnak az országos hadiadó- (dika-) jegyzékek (1530-1555 között), valamint a huszti uradalom urbáriuma (1600).6 1530-1555 között sóvágók már csupán Técsőn és Szigeten laktak. Az egyéb sókamarai munkások gyakorlatilag mind Szigeten éltek (kivéve a kovácsot, aki técsői volt). A sóvágók száma Técsőn a különböző években körülbelül 30-40, Szigeten 40-50 fő volt, az egyéb sókamarai munkásoké Técsőn 1, Szigeten 20-30 fő. 1600-ban hasonló a helyzet: Técsőn 26 sóvágót, Hosszúmezőn 3 sóvágót, Szigeten 17 sóvágót és 28 egyéb fizikai munkást találunk.7 Mindez a háztartások teljes számához képest Técsőn 10, Hosszúmezőn 3, Szigeten pedig 16%-ot tesz ki.8 Figyelembe kell venni azt, hogy a felvázolt kép valószínűleg másképp nézett ki a 16. század előtt, amikor nem csak Rónszéken, hanem több helyen folyt termelés. A hivatalnokok köre ki volt téve az igazgatási rendszer változásainak. Az egész szervezetet egy sókamaraispán (másképp kamarás) vezette, akit a 16. század közepén, a Habsburg fennhatóság idején (1546-1556) ellenőr is felügyelt. A bányakamarák és elosztókamarák élén egy-egy tiszt (kamarás vagy alkamarás) állt. 1600 táján az elosztóhelyeken nem volt külön tisztviselő, 1556- tól pedig - amikor a sókamaraispánt Husztról áthelyezték Rónaszékre - már az ottani bányakamarában sem volt szükség külön kamarásra. A bányakamaráknál további altiszti állások voltak a számos (sószámláló, másként máglyás) és a lapátos, akik a kockasó, illetve a törmeléksó kitermelését, raktározását és eladását felügyelték, valamint a restanciaexactor, aki a hitelre eladott só árának behajtásáért volt felelős. A bányakamarákon és elosztókamarákon kívül a sógazdálkodáshoz még egy sajátos tisztviselő is tartozott Huszton: a „nagyági officiális”, aki a Nagyág folyó hídján áthaladó só szállítási okmányait ellenőrizte (1556 után jelenléte már nem mutatható ki). A sókamaraispán alárendeltségébe tartozott és a sógazdálkodással kapcsolatos sajátos feladatot látott el a szigeti és E 136 Libri instr. 1. k. föl. 173-187.; 1591: Utasítás; 1600: MNL OL E 136 Reg. nr. 171.; 1607: Balogh 1993.), de csak az utóbbi három tartalmazza a munkaköröket szisztematikusan. 6 MNL OL E 158 21. köt.passim, MNL OL E 156 Reg. fasc. 174. nr. 25. 1600-1604 között is vannak dikajegyzékek, de ezek az öt várost nem tartalmazzák. Az egyéb fizikai munkások foglalkozása nincsen megjelölve, csak mint liberti szerepelnek, de ezek köre azonosítható a sóvágókon kívüli bányamunkásokéval, lásd Glück 2010. 70-71. p. 8 Itt és a továbbiakban lakosságarányt csak az 1600-as urbárium alapján számítok, mivel ez az összeírás a háztartásfőket rögzíti (egy telekről akár többet is, ha ott többen laktak), ellenben az 1530-1555-ös dikajegyzékek portákat tartalmaznak, amelyek hasonló összehasonlításra nem alkalmasak.
