Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete
Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete 131 a huszti vámos (másként faktor). A sókamaraispán, illetve a bányakamarások a háztartás vezetésére is tartottak külön tisztviselőket (kulcsár, sáfár), továbbá ezen magasabb tisztviselők mellett külön iroda működött (írnokok és számtartók). Sajnos a tisztviselők esetében nincs olyan forrás, amely egy időpontban, a teljes csoportra nézve feltárná, hogy hányán laktak közülük az öt városban. A 15-16. századi helyi hivatalnokrétegre vonatkozó prozopográfiai kutatásból azonban az látszik, hogy a hivatalnokok egy része nem telepedett le állandó jelleggel, egyáltalán nem szerzett házat az állomáshelye környékén. Akik viszont igen, azok mind az öt városban, mégpedig állomáshelyükhöz közel (Huszton vagy Szigeten) szereztek házat.9 Természetesen Huszton és Szigeten is csak néhány családról lehetett szó egyazon időpontban. A sókereskedők hozzávetőleges számának és arányának megállapítására is lehetőség kínálkozik, az 1599-1605 közötti időszakból ugyanis fennmaradt a máramarosi sókamara sókiadási számadása,10 11 amely név szerint és egyenként rögzíti a sóvásárlásokat, így ez az adatállomány egybevethető az 1600-as urbáriummal. A foglalkozásszerü, rendszeres kereskedők kiszűrésének módszerét itt nincs mód ismertetni," csupán a végeredményt közlöm. Huszton 19, Visken 93, Técsőn 30, Hosszúmezőn 15, Szigeten 23 vélhetően foglalkozásszerű, rendszeres sókereskedőt sikerült elkülöníteni, ami ebben a sorrendben a háztartásfők 15, 25, 12, 17 és 8%-át jelenti, vagyis a háztartások körülbelül 8-25%-a foglalkozott sókereskedéssel. A sókereskedők városok közötti eloszlása tehát arányosabb volt, mint a bányamunkásoké és - mint látni fogjuk - a hajósoké, ami azzal magyarázható, hogy a sókereskedelem nem függött annyira szorosan az akna közelségétől. Fontos azonban kiemelni, hogy a sókereskedelem nem feltétlenül volt kizárólagos foglalkozás, jellemzően a paraszti háztartások esetében figyelhető meg - azaz kivált Visken, Técsőn és Hosszúmezőn -, hogy a sószekerezés agrárgazdálkodáshoz társult.12 A hajósokat, mivel szintén adómentességet élveztek, az idézett összeírások pontosan feltüntetik. 1530-1555 között a különböző dikajegyzékek alapján a hajósok döntő többsége Szigeten lakott (40-80 fő), de a foglalkozás több más városban is kimutatható. 1530-ban még szép számmal éltek Hosszúmezőn is, 9 Glück 2013. Egy-egy feldolgozott életrajz: Szakály 1981. (Barilovics Miklós huszti faktor, alkamarás, a sókamara alispánja, Huszt), Glück 2012. (Szigeti Szabó György rónaszéki alkamarás, Sziget). 10 MNLOLE210 Salinaria 7. tét. nr. 18., 31., 37., 46., 52., 59.; MNL OL E 206 31. cs. föl. 137-164. 11 Lásd erre Glück 2013. 121-127. p. 12 Az öt város foglalkozási tagolódására az 1600 körüli időben részletesen: Glück 2013. 103-157. p.
