Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 117 ki magát, hogy nem tudta volna kire bízni a várat.37 Likava esetében az Udvari Kamara azért rendelte el a szemlét, mert az uradalmat és bányákat egyaránt a várnagy irányította, akire igen sok panasz érkezett. A kiküldött bizottság 1552 áprilisában megállapította, hogy az uradalom területén fekvő bányákat nem kellene a várnagyra bízni, hanem ki kellene nevezni egy bányamestert, aki irányítja a termelést, ez lehetett volna esetleg a bócai bányamester is.38 A jövedelmezőségbe vetett hitet mutatja, hogy szinte minden évben kiküldtek egy kamarai bizottságot a térségbe, hogy a kezdeti időszakban felmérjék és ellenőrizzék a bányászat helyzetét. A központi kormányzat több módon próbálta ösztönözni, támogatni a termelőket. 1555-ben I. Ferdinánd megengedte, hogy a Kesler társaság tagjai 50 márka aranyat a saját szükségletükre használjanak fel, ezen felül engedélyezte azt is, hogy a besztercebányai rézvállalat alkalmazottjai is kutassanak érc után Királybóca határában.39 A korabeli kamarai iratokból kiderül, hogy a legjelentősebb bányavagyonnal Leonard Kesler és társai rendelkeztek, ezért nem véletlen, hogy a forrásokban legtöbbször a velük kapcsolatos ügyek szerepelnek. 1559-ben az Udvari Kamara utasítására az Alsó-ausztriai Kamara bizottságot küldött ki Királybócára, hogy az a helyi Kesler társaság Szent Mihály nevű bányája és az újvári várhoz tartozó németlipcsei bányászok közötti konfliktust megvizsgálja, és javaslatokkal éljen a probléma megoldására. A jelentésből kiderül, hogy a Kesler társaságnak nemcsak Királybócán, hanem a közelben fekvő Jarabán is voltak bányái. Itt a fakitermelés miatt pereskedtek a németlipcseiekkel, mivel a kérdéses erdőterület elég kicsi volt, és a Szentiványi család is igényt tartott egy részére a saját bányáinak üzemeltetése miatt.40 Ekkor Leonard Kesler és társai bányászati ügyében első fokon a bócai bányabíró volt hivatva ítélkezni, fellebbezni pedig a liptói bányabíróhoz, esetünkben Preisel Bálinthoz lehetett. Annak ellenére, hogy Leonard Kesler és társai tulajdonában voltak a legjobb adottságokkal bíró bányák, a társaság 1560-ban már hátralékot halmozott fel. Emiatt az egyik új, Salvatomak nevezett aranybányájukat tíz évre bérbe adták Anton Kirchdorfemek, majd 1563-ban úgy 37 ÖStA HKA VUG RN 17 föl. 41, 43. Maininger már több alkalommal vett részt korábban is az Alsó-magyarországi bányavárosokba küldött bizottságokban, ahogy Georg Singer is. Lásd Pech 1880. 212, 229. p. Georg Singer még 1552 májusában sem kapta a bizottsági kiküldetéséért nekijáró fizetséget. Lásd ÖStA HKA GBÖ Bd. 70. föl. 34-35. 38 ÖStA HKA VUG RN 17 föl. 46-47. 39 Péch 1880. 220. p. A márka a 13. század végétől kezdve lett pénzsúly mérték, a 14. századtól kezdve a törvényes magyar súlymérték a budai márka volt. 1 budai márka 4 budai fertonnak felelt meg, így összesen 0,2455 kilogrammnak. Lásd Bogdán 1990. 454. p. 40 Péch 1880. 227. p.; ÖStA HKA MBW RN 1. föl. 1023-1032. Jaraba ma Jarabó, Szlovákia.
