Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében

Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 109

törvénycikkely is biztosította a magánföldesurak számára a szabad érckutatás jogát.8

Királybócát először egy I. (Szent) László korából fennmaradt határjárás említi, a település pedig valamikor 1337 előtt nyerte el a Németlipcsének 1263- ban jutatott kiváltságokat.9 Eszerint szabadon választhattak bírót, kikerültek a megyésispán joghatósága alól, a király elé fellebbezhettek, szabadon kutathattak arany, ezüst és réz után. Azért hogy munkájukat eredményesen tudják végezni, az ország területén teljes vámmentességet élveztek. Ezen túl Szent Márton napján 1 pondus aranyat kellett beadniuk adó gyanánt, szabad vásártartási jogot kaptak, a plébánia mentes volt a tizedszedés alól, ezért cserébe egy márka finom aranyat kellett beadniuk az esztergomi érseknek.10 A bányaváros 1337- ben megerősíttette I. Károllyal korábban nyert kiváltságait. Az uralkodó ezen felül egy újabb, Hatval nevű erdőt is adományozott a városnak, hogy az érc kitermelése továbbra is zavartalan legyen.11 I. Lajos 1361-ben erősítette meg a királybóciak kiváltságait, ezeket a jogokat I. Zsigmond 1397-ben bővítette, ugyanis pallosjogot adományozott a városnak. Az 1397. július 15-én kelt oklevél egyben újra kihangsúlyozta, hogy a település nem tartozik a megyésispán joghatósága alá.121. Mátyás 1473-ben erősítette meg a kiváltságokat, és határjárást is elrendelt annak érdekében, hogy a továbbiakban a Szentiványi család ne háborgassa a királybóciakat, továbbra is tudjanak a helyi erdőkből fát kitermelni, valamint vízi energiát hasznosítani.13 Királybóca kiváltságai a 16. században is érvényben maradtak. 1. Ferdinánd 1563-ban a város vámmentességét

8 Wenzel 1880. 65-72.; Ember 1946. 286-287. p.

9 MNL OL DL 107718. Megszokott gyakorlat volt, hogy egy bányaváros egy másik bányaváros szabadságait vagy annak egy részét kapja meg, a jogot adó város általában Selmecbánya vagy Németlipcse volt. Lásd Weisz 2008. 149. p.

10 MNL OL DL 271842; Weisz 2008. 145. p. Az nem állítható teljes bizonyossággal a szórt forrásanyag alapján, hogy Király-Bócza a teljes lipcsei kiváltsággal bírt volna, csak feltételezni tudjuk, hogy a fenti kiváltságok mindegyikével rendelkezett. A vámmentesség és a vásártartási jog speciális kiváltságnak számított, a vásártartási jogot a legtöbb bányaváros a 15. században érte el, teljes vámmentességgel pedig igen kevesek bírtak, többek között Nagybánya is csak részleges, bizonyos megyékre vonatkozó vámmentességgel rendelkezett. Lásd Weisz 2015. 54. p.; Mátyás-Rausch 2013. 62. p. A pondus megfelelő fordítása nagy valószínűség szerint a nehezék, jóllehet Bogdán István szerint először 1344- ben tűnik fel a forrásokban. Egy nehezék általában 3,0694 és 3,9194 dkg között mozgott. Lásd Bogdán 1990. 459. p.

11 MNL OL DL 107718. A fakitermelés szabadsága döntő jelentőségű volt egy bányásztelepülés számára, hiszen a vízi energia mellett az elegendő famennyiség biztosította a bányák működését. Lásd Weisz 2015. 49. p.

12 MNL OL DL uo„ ZsO 1.538. p.

13 MNL OL DL uo.