Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
110 Bányavárosok külön megerősítette, ugyanis Balassa János liptói várnagya több alkalommal megvámoltatta a termelőket, amikor azok a bányászathoz szükséges anyagokat szállították.14 Királybóca esetében, több bányavároshoz hasonlóan, leginkább a bányászati szabadság kiváltsága adta meg az alapot, hogy a település bányavárossá fejlődjék, a többi kiváltság elnyerésével pedig jogi szempontból rangos helyet vívott ki magának a magyar városhálózatban. Mindez azonban, a várostörténeti kutatás számára jól ismert jelenségként, nem jelentette azt, hogy gazdasági és funkcionális helye egyenrangú lett volna jogi besorolásával.15 Ha kísérletet teszünk arra, hogy Királybóca helyét meghatározzuk a 16. századi városhálózatban, munkánk során mindenképpen használnunk kell a Kubinyi András által kidolgozott úgynevezett centralitási ismérveket.16 Királybóca esetében a tíz szempont közül tágabb értelemben négyet, míg szigorúbban véve kettőt vehetünk figyelembe. A legfontosabb a város jogi helyzete volt, amely még a 16. század közepén is biztosította a polgárok számára, hogy panaszos ügyeiket az országgyűlés elé vigyék. Erről tanúskodik I. Miksa 1567-ben kiadott parancslevele, melyben felszólította Károly főherceget, hogy a bányászattal kapcsolatos panaszokat összegezze az Alsó-ausztriai Kamara, majd azokat tárják a rendek elé.17 Tágabb körben vizsgálva a centralitási ismérveket, a jogi helyzet mellett figyelembe vehető az egyházi igazgatás, az úthálózati csomópont és a vásártartás. Az egyházi igazgatás szempontjából elviekben Királybóca rendelkezett egy exempt plébániával, ha azt vesszük alapul, hogy a németlipcseiek minden jogát megkapta. Emellett a Krakkóba tartó, Németiipcsét, Hibbét és Késmárkot érintő kereskedelmi út közelében feküdt. A hangsúly azonban a közelében kifejezésen van, így szigorúbb értelemben ezeket a szempontokat nem vehetjük figyelembe a besorolásnál.18 Amire ténylegesen van írásbeli adatunk a jogi helyzet mellett, az a vásártartás, bár erről is csak Mohács előttről.19 A fentieket összegezve elmondható, hogy Királybóca jogai révén megőrizte bizonyos városi jellemzőit, de a jogát adó „anyavároshoz”, Németlipcséhez hasonlóan sohasem vált igazán 14 Wenzel 1880. 209-215. p. 15 Weisz 2015. 46^t7., Mátyás-Rausch 2013. 63. p. 16 Ha a Kubinyi András által megalkotott terminológiát vesszük alapul, miszerint volt szabad királyi város, királyi szabad város, a harmadik csoportot pedig a bányavárosok alkották élükön a Garam-menti bányavárosokkal, akkor Király-Bócza helye mindenképpen a harmadik csoportban van, hiszen hasonlóan a nagyobb bányavárosokhoz ez a város is adó-, valamint vámmentességet élvezett, és a hét alsó magyarországi bányaváros közös bíróságához fellebbezhetett. Lásd Kubinyi 2006. 60. p. 17 Wenzel 1880. 214. p. 18 A tíz centralitási ismérvre lásd Kubinyi 2004. 12-16. p. 19 Bocabányán heti vásárokat tartottak. Lásd Weisz 2010. 1437. p.
