Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
54 Városok és természeti erőforrások a tulajdonosokat kaszálóterületeik eladására ösztönözte. így a város egyre nagyobb önállóságra tett szert az erdők területén.77 A 19. század végétől a városi erdőgazdálkodás keretei közé vont kaszálóterületek erdősítése az 1920. évi ideiglenes üzemterv és Orosz István fentebb már idézett táblázata alapján is kétezer katasztrális holddal növelte meg az erdőterület nagyságát. A megszerzett kaszálók egy részén és a letarolt, ezért a törvény szerint hat éven belül újraerdősítendő területeken a telepítési munkát a város kisebb részben napszámosokkal, nagyobb hányadban azonban a területre beköltöztetett családokkal végeztette.78 A Török Gábor által a fent tárgyalt jelentésben telepeseknek nevezett csoport közkeletű megnevezése már a korban is a vákáncsos volt. A vákáncsos szó a vacans latin kifejezésből eredt, s az adófizetés elmaradása miatt üresen maradó erdei legelőterületet jelentette, amelyen a beköltözők erdőtelepítési és más erdő- művelési munkát végeztek.79 A Debrecen környéki vacans területekre többnyire más településekről érkeztek szegény családok, akik a várossal kötött szerződésben vállalták az erdőtelepítési feladatokat, miközben az erdő adta lehetőségeket kihasználva igyekeztek fenntartani magukat. Kovássy Kálmán főerdőtanácsos 1929-ben a következő definíciót adta a vákáncsosokról: „Az erdőtelepítők a részükre kijelölt területeken kint laktak; a várostól kapott faanyagból maguknak lakásokat (kunyhókat, leginkább földkunyhókat) építhettek, sertést és aprómarhát tarthattak.”80 A vákáncsos munka és életforma a számszerűleg kimutatható eredmények ellenére a 19. század végi és 20. század eleji debreceni erdőgazdálkodás egyik paradoxona lett: megjelenése a debreceni közösségi alapú erdő- gazdálkodás és legeltetés megszűnését kísérte, de a fogalomhoz hamarosan a nyomor és az illegalitás képzetei társultak. Egy, a Debreceni Független Újság Naptárának 1914-es kiadásában megjelent elbeszélésből az tűnik ki, hogy a vákáncsos szó ekkorra rokon értelmű lett a nyomorral, ugyanakkor volt benne a természet közeli nemes vadember romantikájából is. A közölt történet főszereplői az erdőt kitűnően ismerő, ám favágás közben életét vesztő vákáncsos és az iskolai tanulásra lehetőséget kapó árva.81 Balogh István rövid tanulmánya a vákáncsosokat a hivatásos városi erdőgazdaság által gyanakvással ellenőrzött csoportként írja le, akik az erdei lopások potenciális elkövetői voltak.82 Mocsár 77 MNL HBML IV.B. 1405.b II. A. 36/1900 és II. 54/1900. 78 MNL HBML IV.B. 1405.b 11.57/1898. 79 Balassa 1940, Balogh 1936. Miklós 1972, 1974. A vákáncsos szó etimológiáját árnyalja a Magyar földrajzi köznevek tárában közölt adat, amely szerint a vákányos szó irtással jelölt tisztást jelent, s látszólag a vákáncs, illetve vákáncsos vacans eredetétől függetlenül létezik a magyar nyelvben. 80 Erdészeti Lapok, 1929. 329. p. 81 Debreceni Független Újság kalendárium 1914. 82 Balogh 1936.
