Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia összefüggései Sopronban a 15-18. században

Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia... 215

Ennek ellentmondani látszik négy, szárazságról szóló följegyzés 1504-ből, 1579-ből, 1617-ből és 1736—37-ből.31 Áttekintve az összes forrást, följegyzést, amit Sopronban egyedülálló módon folyamatosan vezettek az időjárási viszonyokról, figyelemre méltó, hogy mintegy három és fél évszázad távlatában mindössze négy aszályról, avagy vízhiányról szóló adat található. A feljegyzések másik tanulsága pedig, hogy a korabeli soproni polgárok tisztában voltak azzal is, hogy a város vízellátása, a keresztülfutó patakok és a kutak vízszintje összefüggésben van a tágabb térség vízrendszerével.

A középkori régészeti feltárások során kutak, vízvezetékek, eső- és szennyvízelvezető csatornák maradványai kerültek elő. A régészek 1960-as években folytatott ásatásai arról tanúskodnak, hogy Sopron vízrendszere a középkorban ezekre épült; a 15. századból szürke, égetett, széles cserépcsövek maradtak fönn, amelyeken keresztül ivóvíz folyt. A vízvezeték működése technikailag a hajszálcsövesség elvén alapult. A lakosok a középkortól kezdve ezen kívül ásott, 5-6 méter mély, falazott oldalú kutakból nyerték az ivóvizet, amelyek a Belváros bizonyos részein a mai napig megtalálhatók.32 A soproni csatornahálózat, amelyet a források az 1400-as évektől kezdődően említenek, az ivóvízénél bonyolultabb rendszert alkotott. Az esőkivezető nyílások ennél is korábbiak,

13. század végiek, 14. század elejiek. A kora újkori víznyerő és -szállító rendszer részei két nagyobb csoportra oszthatók. Az egyik a Rák- (Bánfalvi-)patak, az Ikva-patak, valamint a vizükkel táplált városi tavak és a városárok, az eső- és szennyvíz elvezetésére szolgáló nyitott árokrendszer. A másik csoportba pedig a kutak sorolhatók, amelyekből az ivóvizet nyerték.33

A 16-18. századi városleírások alapján34 a közepes sodrású Rák- avagy Bánfalvi-patak - amelynek egyik mesterségesen odaterelt ága a déli oldalon, a Hosszúsor házai előtt vezetett - a városban a várárok irányába folyt.35 ily módon a patak végighaladt a városon, s (jobb- és baloldali ágai) három tározótavat, a középső pedig a belső középkori városfalat körülvevő vizesárkot táplálta. Bél Mátyás leírásából egyrészt szóról szóra ugyanezt, de sok mást is megtudhatunk természetéről, vízhozamáról, s főleg hasznosításáról: „...forrása Wondorf

31 Réthly 1962. 59. p; Réthly 1962. 136. p; Holl 1979. 142. p; Réthly 1970. 149. p.

32 Hat kút megléte lokalizálható, illetve dokumentálható a belvárosban. Kincses 2000. 525. p. (33. jegyzet.)

33 Az összefoglalás egy korábbi vázlat alapján készült: Kincses 2000. 522-525. p. Forrásai: az 1. jegyzetben felsorolt munkák, ezt egészíti ki Bél Mátyás leírása: Bél: Sopron vm. I,

III. (Von. részek, lásd a továbbiakban.)

34 Lásd Boronkai 1967; Rosner 1660; Hajnóczi 1739; Bél: Sopron vm. I. 35-37, HOHL p.

35 Kiss 2001. 282. p.