Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia összefüggései Sopronban a 15-18. században
216 Városok és természeti erőforrások (Bánfalva) falun túl van, egy kisebb hegy közepén36 Sopron fölött, ahonnan hosszú völgyben keskeny csatornába vezetik, s »könnyes időjárás« esetén több malmot forgat, mielőtt a városba érne. Alig halad előre ötszáz lépésnyit, amikor töltés tartóztatja föl és kényszeríti a városba térni. A falak tövében malmot hajt [...] hasznos a soproniaknak, mivel vizet hord a városba: három ágra oszlik, melyekből a bal és a jobb halastavakat gazdagít,37 a középső pedig egy árokba ereszkedik, mely a városfalat övezi. Ugyanezen árokban ványolóműhely mellett folyik el38 ott, ahol ennek a folyócskának az útja jobb felől ide csatlakozik. Ezt elhagyva a város alsó kapujáig fut,39 és miután néhány lépést haladt a híd alatt, amely a várost köti össze, földalatti kanálisba rejtőzik,40 és így éri el azt a vizes árkot, amely a közeli házak közt folyik.41 Végül a kertek sövénye mellett az elővárosi falakhoz simuló malomig ereszkedik, megforgatja, és nem egészen negyven lépés után az előbbi patakba42 [ti. az Ikva] vegyül.43 A halastavakról azt írja, hogy nemcsak malmokat hajtanak, de halban is gazdagok, háromévente lehalásszák őket, amit ivadékok telepítésével pótolnak.44 Az Ikva (Tasche, Tauscher, Eyka)-patak45 medre az északi oldalon, a külvárosokon keresztül vezetett, folyása szeszélyes volt. Vize a város kapuja előtt malmokat hajtott, ellátta az ispotályt folyóvízzel, majd a külső városfalhoz érve egy újabb malmot hajtott, s végül a Bánfalvi-patakkal egyesült egy földalatti csatornában. Nagyon színes és részletes képet festett a patakról és annak 18. század eleji hasznosításáról Bél Mátyás: „A Tasche nem annyira vizének nemessége, mint inkább sodrása miatt érdemel említést [...] hogy a soproniak konyhakertjeit, és főként a közeli földeken ültetett káposztájukat öntözze, halastó-méretű mélyedésbe szalad, s így megfegyelmezve a kapu előtt, ahol egy elébe helyezett gáton át kell túljutnia, részben vízesésként zuhog le, részben egy csatornán át hajtja a malmot, amelyet alá építettek. Később, amint az elővárosokba ér, a németek Spittelbachnak hívják, mivel a szegénykórház alatt fo36 A Soproni-hegység közepén, annak ausztriai részén ered. Onnan keleti, majd délkeleti irányba halad és Sopronnál torkollik az Ikvába. 37 A valóságban a három említett víztározót. 38 Vagyis a ványolót hajtja. 39 A Hátsó-kapuig. A patak ezen szakasza a mai terminológia szerinti úgynevezett rövid ág. 40 Ahol a Vendégfogadó szert keresztezi. 41 A mai Toma, egykori Rozmaring utcában. 42 Ez a mai Papréten túli, Híd utcai, úgynevezett alsó szakasz. 43 Bél: Sopron vm. I. 36, 111. p. 44 Bél: Sopron vm. III. 188-189. p. Nem a déli, délnyugati három víztározóról van szó. 45 A patak felsorolt névváltozatait leírja: Mollay 1993a. XXV. p.
