Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
58 Városok és természeti erőforrások fa) aránnyal számolt a kitermelt mennyiségen belül.96 1920-ban már csak nyomait találjuk az illetmény alapú közösségi erdőhasználatnak. Az erdőhivatal az intézmények javára kiadandó kompetenciákról beszélt, de a lakosság esetében a hadigazdálkodás nyomán úgynevezett bárcákkal rendelkező jogosultakat ismert el, nem pedig háztulajdonosokat, vagyis a tűzifa immár nem járt alanyi jogon. A román megszállás tíz hónapja, amely a fizikai erőszak és a rekvirálások árnyékában telt, komoly anyagi terhet jelentett a városnak. A következmények közül az egyik legsúlyosabb az volt, hogy a megszállás elvágta a várost a korábbinál jóval szűkebb de facto határok közé szorított ország többi részétől is, s Máramaros megyéből sem érkezhetett szállítmány.97 A drámai helyzetre válaszul a város újabb vonalak építésébe fogott, ami komoly anyagi áldozatokkal járt. 1919-ben engedélyek nélkül is tovább építették a déli irányba haladó halápi szakaszt, újabb erdőterületeket téve így gyorsan elérhetővé. Az utólagos engedély szövege nemcsak az elsietett kivitelezésből adódó veszélyekre mutatott rá, de arra is, hogy egyetlen, ekkor már 38 éves mozdony állt rendelkezésre, s a vonalon azonnal cserélni kellett volna a talpfákat.98 A város 1920-ban jelentős kölcsön felvételére kényszerült a vasútépítéshez. A városvezetés először visz- szautasította a helyi pénzintézetek 7,5%-os kamatra vonatkozó ajánlatát, végül mégis elfogadta azt.99 Ekkor már az erdei vasút nemcsak a hidegtől volt hivatott megmenteni Debrecent, de részben az éhezéstől is. Az új halápi vonalon termény- és zöldségszállításra is szólt az engedély.100 Ez egyben azt is jelenti, hogy az I. világháború utáni években az erdei vasútvonal és a vonal menti területek kapcsolata is átformálódott. Az erdei vasút több lett, mint a kitermelt faanyag szállítására alkalmas eszköz. A nagy múltú s egymással szomszédos területeket birtokló Várady-Szabó és Reviczky családok mint környékbeli birtokosok és a város között 1920-ban létrejött szerződés értelmében a tulajdonosok nemcsak átengedték területüket az épülő vasútvonal számára, de jelentős részben fizették is az építési költségeket cserébe azért, hogy tanyáik terményeit a vasúton szállíthassák Debrecenbe. A menetrendet a gazdálkodó családok kifejezetten a tej piacra jutásához kívánták igazítani.101 A Reviczky család tulajdonában levő, Reviczky József húgáról elnevezett Melánia-tanyán, amely Nyírmártonfalva 96 MNL HBML VI.226 3. k. 97 Bödök 2016, Kerpeszky 2011, Veress 1986. 98 MNL HBML IV.B. 1406.b 495. d. 99 MNL HBML IV.B. 1406.b 495. d. 100 MNL HBML IV.B. 1406.b 495. d. 101 MNL HBML IV.B. 1406.b 495. d.
