Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920 59 közelében feküdt, a vasútvonalnak köszönhetően szeszgyár is létesült az 1920- as években. 1923-tól megindult a személyszállítás is.102 Az új építkezések és az 1920-ban készült üzemterv erre vonatkozó részeinek értelmezésénél figyelembe kell vennünk, hogy ekkorra mind a fahasználat, mind az erdei vasút jelentősége megváltozott a korábbi évtizedekhez képest.103 Habár az 1920-1921-es faínség átmenetinek ígérkezett, és annak is bizonyult, világos volt, hogy a kiterjedt erdőségeit elvesztő Magyarország faimportra fog szorulni, ez pedig igen költséges lesz. (A faimport az 1920-as évek közepén is az összes import értékének 15%-a volt, s ez az arány a világgazdasági válság során sem változott érdemben.)104 A fakitermelés növelése tehát elsőrendű költségvetési-államháztartási érdekké vált. A fakitermelés új magyarországi központjai a korábban másodrendűnek számító erdőterületek lettek. Ezek kitermelhetőségének kulcsa az erdei vasúthálózat volt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a debreceni és általában a tiszántúli faipari létesítmények ezzel a fejlesztési és gazdaságpolitikai iránnyal szemben a termelési költségek csökkentése érdekében, a környező országokból beszerezhető fa árának alacsonyan tartásában lettek érdekeltek. Az I. világháború időszaka okozta hiány és a Kaán Károly irányítása alatt álló erdészeti igazgatás által a háború után készített üzemgazdasági tervek kritikusan álltak a korábbi évek erdőgazdálkodásához. Kaán Károly a századfordulótól meg volt róla győződve, hogy jóval többet kell elérni a belterjes gazdálkodás, az erdők feltárása és az erdőgazdaságba irányuló állami beruházások növelése terén.105 1918-1924 között, vagyis amíg Kaán állt az állami erdőigazgatás élén, a minisztérium minden korábbinál határozottabban lépett fel a nemzetgazdaságinak tételezett érdekek érvényre juttatásában, s ezen politika legfőbb eszköze a tervek betartatása, valamint az erdőfeltárás, vagyis az erdei útépítés támogatása volt. A további kutatás egyik kérdése az, hogy az 1920-as évek közepére az új erdészeti politika, az országos fahiány, Debrecen megváltozott gazdaságföldrajzi helyzete, valamint a banktőke faiparban játszott szerepe és mozgásai együttesen hogyan formálták a város és a fa viszonyát s ezzel együtt a városi teret és város körüli tájat. 102 Szemerédy 2009. 126. p. 103 MNL HBML VI.217.C 3. cs. Debreceni erdőhivatalának ideiglenes gazdasági terve. 104 Kolossváryné 1975. 105 Király 1987. 23-50. p.
