Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modernitás Debrecenben 1880-1920 57 átformálták a fa értékesítési láncolatát, vagyis fordulópontot jelentettek a fa kommodifikációjában. Ezt a folyamatot azonban a jelen tanulmányban nem tudom nyomon követni. A fellendülést hamarosan a hiány évei követték. Debrecen város vezetése a háború kitörésére hivatkozva 1914-től évente kérelmezte, hogy ne kelljen elkészítenie, illetve életbe léptetnie az új erdőgazdasági üzemtervet, s így lehetősége legyen az évi növekménynél jóval nagyobb, tehát az üzemterv alapelveitől eltérő fahasználatra.90 A város rendre meg is kapta a főispáni és miniszteri engedélyt, a túlhasználatot pedig részletesen bevezették a régióért felelős erdőfelügyelőség nyilvántartásába.91 A városi tanács minden köbméter fáért vitába szállt a kérelmezőkkel, így például az árvaházat fenntartó Patronázs Egyesülettel és a gazdasági akadémiával.92 A debreceni faellátás helyzetét a földművelésügyi minisztérium 1917-ben olyan válságosnak ítélte, hogy Förster Gyula, majd Bodor Gyula erdőtanácsosok révén számos bejárással előkészítette a városi erdők állami kezelésbe vételét. A döntésben szerepe lehetett annak is, hogy a város a korábbi üzemtervek közül alig néhányat talált meg levéltárában.93 A megbízottak beszámolóiból az derül ki, hogy a gyenge munkaerő-gazdálkodáson, a falopásokon és Szűcs Kálmán nem megfelelő munkáján kívül a fő problémának a döntéshozás lassúságát, az intézkedési hatáskör korlátáit látták, és emiatt tartották szükségesnek az erdőgazdálkodás irányításának átvételét.94 Az átvétel ügyében folytatott tárgyalások során a minisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy a változást ne kösse ki külön szerződés, mivel az átmenet az 1898. évi XIX. törvénycikk szellemében történik. Az állami erdőtisztek feladata az üzemterv elkészítése és megvalósítása volt, a munkások bérét továbbra is Debrecen fizette, s a faanyaggal való kereskedés is városi hatáskör maradt. Az 1918. márciusi minisztériumi álláspont szerint az egyik legfontosabb feladat a kaszálóbirtokok kérdésének rendezése volt, „amelyet csak előzetesen foganatosítandó beható erdészeti, mezőgazdasági és geológiai szempontokra kiterjedő alapos helyszíni tanulmányra lehet majd alapítani.”95 Az 1920-ban hatályba lépő előzetes üzemterv úgy számolt, hogy Debrecenben 28 000 családot, mintegy 110 000 embert kell ellátni fával. Ezen belül 18 000-re tette azon családok számát, akik önerejükből képtelenek tűzifához jutni. Részben minden bizonnyal ennek tudható be, hogy az üzemterv továbbra is alacsony, 6-8%-os szerfa (ipari célokra használt 90 MNL HBML VI.226 3. k. 91 MNL HBML VI.219.b 15. k. 92 MNL HBML IV.B. 1405.b III. E. 10/1915. 93 MNL HBML IV.B. 1405.b ULF. 10/1917. 94 MNL HBML VI.223.a I. cs. 95 MNL HBML VI.223.a 1. cs.
