Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Recenziók - A beteg és egészséges testről. Bokor Zsuzsa: Testtörténetek. A nemzet és a nemi betegségek medikai'izálása a két világháború közötti Kolozsváron. Ismerteti: Tötös Áron
450 Recenziók való áttekintésére vállalkozik, majd a témát leszűkítve a kolozsvári szabályozásra tér ki, alapvetően a prostituált jogi és társadalmi konstruálásának intézményesült folyamatát tekinti át. A fejezet a prostitúciót és egyben a nemi betegségeket meghatározó magyar és a magyar olvasóközönség előtt jobbára ismeretlen román reglementációt is bemutatja. Célja az I. világháború utáni események jobb megértése, azonban az nem szakítható ki sem az azt megelőző, sem azt követő időszak kontextusából, hiszen a jogszabály még a háború utáni években is sokáig érvényben maradt. A szerző a 19. század végi és a 20. század eleji prostituált-reprezentációkat különböző korabeli szövegek segítségével mutatja be. Több olyan, prostitúcióval kapcsolatos megállapítást tesz, amelyek fontosak a további események egybefüggő láncolatának a megértése szempontjából. Ilyen például az, hogy bár az egész korszakot áthatotta az orvosi ellenőrzés, a morális felhang mégis sokkal erőteljesebb volt. A harmadik és a következő, negyedik fejezetet összekapcsolja, hogy mindkettő a prostitúció intézményesülését tárgyalja, azonban míg itt a prostituált társadalmi kategóriájának dualizmuskori (ki)alakulását követhetjük nyomon, addig a következő fejezetben a szerző az államnak a prostitúcióval (is) kapcsolatos két világháború közötti intézményesülését bontja ki. Az Intézmények, normák, reprezentációk a két világháború között címet viselő fejezet a könyv leghosszabb, legrészletesebben megírt része (a mellékletet nem számolva a könyv 201 oldalából 91 oldalt tesz ki). Bokor Zsuzsa ebben a diskurzusokat és az azok mentén kialakult intézményeket tekinti át, amelyek meghatározták a hatalom képviselőinek — elsősorban az orvosoknak - a prostitúcióhoz és a nemi betegségekhez való viszonyát. A fejezet terjedelme és az abban tárgyalt szerteágazó, de egymással szoros összefüggésben álló témák miatt érdemes egy kicsit többet időzni e könyvrész ismertetésénél. A fejezet első részében az I. világháború utáni prostitúció különböző reprezentációit, a prostitúcióról alkotott hatalmi és társadalmi diskurzust vizsgálja. Ebből kiderül, hogy a prostituáltra betegként tekintettek, akit meg kell gyógyítani. Ez azonban nem egyszerűen a nemi betegek, hanem átvitt értelemben a „nemzet teste” meggyógyítását is jelentette. Ezt az elképzelést közvetíti az eugenika, amelynek célja a tiszta, erős nemzet megteremtése a társadalmi betegségek (pl. alkoholizmus, csecsemő- halandóság, tuberkulózis, de ide sorolták a prostitúciót is) kiirtásának segítségével. Az eugenika teljes mértékben áthatotta a román sajtót, a magyar ezzel szemben inkább a prostitúció okait kutatta, egyben moralizált is. Mivel a sajtóban az eugenikus álláspont jelent meg a leghangosabban, a szerző leginkább az ezzel kapcsolatos szövegek vizsgálatát végezte el, de nem marad el a másik, jobbára leíró cikkekre való hivatkozás sem. Ezt követi az 1920-as évek főbb politikai, gazdasági és közegészségügyi problémáinak az áttekintése, úgy mint a hatalmi átrendeződés, migráció (pl. a frontról haza térő katonák vagy a Kolozsváron munkát kereső fiatal lányok lehetőségei), a nemi betegségek terjedése stb. Mint kiderül, az egészségügy terén csupán 1922-től, az Egészségügyi Minisztérium létrejöttétől tapasztalható valamiféle közös csapásvonal kidolgozása. Egy másik alfejezetben az eugenikáról és annak térnyeréséről esik szó a romániai orvosi társadalomban. A szerző tárgyalja Iuliu Moldovan eugenikakoncepcióját is. A fejezeten belül hangsúlyos részt kap azoknak az 1920-as években elfogadott törvényeknek és szabályoknak a bemutatása, illetve elemzése, amelyek a nemi betegekre, így a prostituáltakra is vonatkoznak. Ezek a jogi keretek egyben egy új prostituálttípus megterem
