Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920 43 fizetést, hanem a teleknagyságot vették alapul az illetmény (kompetencia) kiosztásánál.41 AZelizy Dániel által 1882-ben szerkesztett Debrecen-kötet ezt és a rendszer egy másik, szociális elemét is rögzítette. „A város legközelebb eső erdejében télen át hetenként kétszer úgy mint szerdán és szombaton meg lévén engedve a szegényeknek a száraz gallyakból annyit összeszedni, amennyit háton elszállíthat [...] faizás tekintetében megemlítendő még az a körülmény, hogy kinek lova van - ha háza nincs is —, a város erdeinek vágásteréről télen át gallyfát válthat.”42 Visszatérő adat, hogy az évi illetményfa mennyisége 35 000 m3-t tett ki. Az egy főre jutó mennyiségről Török Gábor erdőmestemek az említett kötetben megjelent összefoglalója tudósít: „A »polgári illeték«, a városban eső telkek nagysága szerint, arányosan osztatik ki, még pedig: A külvárosban minden telek után fél öl fa jár. A belvárosba eső 160 négyszög öles telkekre egy öl fa esik. A 160 négyszög öl nagyságú beltelektől felfelé, minden 63 négyszög öl szaporodásával a failleték egy fél öllel szaporodik [...]”43 Az erdőmester 1882-ben úgy számolt, hogy a szükséges mennyiség felét lehetett a város erdeiből kitermelni, a századfordulón ezt az arányt már csak egyharmadra tette. A hiányzó mennyiséget helyi kereskedők szerezték be Máramaros megyéből és Ungvár környékéről. 44Az 1880-as évek elejére a failletmény helyi rendszere kihívással szembesült: új formában jelentkezett az állami beavatkozás.45 Amint láttuk, Magyarországon 1860-1880 között formálódott újjá a tudományos alapokon nyugvó erdőgazdálkodás professzionális háttere. Az erdőtörvény a nemzetépítés, az erdészek politikai sikere és a tudományos erdészeti módszerek elterjedésének metszéspontjában jött létre.46 Ez utóbbiból következett, hogy az erdő birtokosainak az erdőből kitermelni kívánt választékok jellegét, az évenként kivágható területet, a faállomány korát és a felújítás menetét rögzítő üzemtervet kellett készíteniük. Az üzemtervek lényege az volt, hogy a tervet készítő erdőmérnök felvázolta a fafajták összetételére és korára vonatkozó, több évtized alatt elérendő ideális állapotot, valamint az ehhez vezető utat. Az üzemterv a terület botanikai, talajtani és geometriai felmérésén alapult, így lehetővé tette, hogy a mérnök, illetve a tulajdonos értéket rendeljen viszonylag kis kiterjedésű területi egységekhez is. Az üzemterv egésze a számszerűsítésre és az értékbecslésre ösztönzött. Az erdőbecsléstan olyan táblázatokon alapult, 41 Penyigey 265. p. 42 Zelizy 1882. 266. p. 43 Török 1882. 1051. p. 44 Török1882. 1051. p. és MNL HBML IV.B. 1405.b 11.57/1898. Hivatalos jelentés a városi erdők jövedelmezőbbé tételéről. 45 A 18. századi erdőgazdálkodásra lásd Magyar 1983. 46 Fekete-Sóltz 1893.
