Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
44 Városok és természeti erőforrások amelyek ideális növekedésű fafajok és állományok (a kor nyelvén állabok) méretbeli s így értékbeli növekedését adták meg. Az üzemtervek és táblázatok használhatóságának előfeltétele a szabályosnak tekintett állapot, pontosabban a táj ennek érdekében való átalakítása volt.47 Ezt a tudást és szemléletet az Erdészeti Zsebnaptár közvetítette az erdészek és az erdőtulajdonosok felé. Az évente megjelenő s részben frissülő kiadványt Horváth (Hoffmann) Sándor országos főerdőmester szerkesztette, aki egyben az OEE titkára is volt. Az erdőtörvény életbelépését követően néhány évvel a gróf Tisza Lajos személye révén jelentős politikai súllyal rendelkező OEE 1882. évi máramarosszi- geti közgyűlésén megjelent az igény, hogy az erdők minél nagyobb része kerüljön állami kezelésbe. Ez utóbbi törekvés eredménye lett az 1898. évi XIX. törvénycikk, amely új, kiterjedt felügyeleti jogkörrel rendelkező állami erdészeti szervezetet hozott létre. Mindezen törekvések alaptétele az volt, hogy állami ellenőrzés nélkül az erdők pusztulnak. Erre a jelenségre az 1868-ban Debrecenben tartott első OEE vándorgyűlés éppen a város vonatkozásában irányította rá a figyelmet. Itt komoly bírálat érte a város túlságosan hosszú vágásfordulóval számoló, éppen ezért ritkuláshoz vezető s szerfát alig adó sarjerdő-politikáját, valamint az erdőket terhelő, úrbéri jellegű szolgalmi jogokat, mint amilyen a kompetencia fa rendszere és a faizás is voltak.48 Az 1879. évi XXXI. törvénycikkre Debrecen válasza az alkalmazkodás volt. Az 1880-as évek elején a város igyekezett rendezni a Szabolcs vármegyében fekvő erdeinek tulajdonjogát, még mielőtt az állam maga lépett volna közbe a földmérés, az osztályozás és a térképezés megkönnyítése érdekében. Az erdőtörvény következtében - a város fellebbezésének ellenére - a gúti erdő közigazgatásilag, vagyis erdőfelügyelet szempontjából Szabolcs vármegyéhez került. Megegyezés hiányában lehetőség nyílott volna arra, hogy bizonyos erdőgazdálkodással kapcsolatos lépéseket a vármegyei közigazgatás felülbíráljon.49 A kormány hozzájárult ahhoz, hogy a város 1882-1894 között kitermelje a gúti erdőt, de azt szabta feltételül, hogy ez pontos térképek és előre meghatározott sorrend alapján történjen, valamint 1883 végéig elkészüljön a törvény által előírt üzemterv. Az üzemterveket térképek egészítették ki, s ezek világosan mutatják a vasútvonalak és a térszakaszolás közötti kapcsolatot, valamint azokat a tájképi jellemzőket, amelyeket az erdőgazdaság relevánsnak látott. 47 Zelizy 1882. 266. p. 48 Erdészeti Lapok, 1868. 529-536. p. 49 MNL HBML IV.B. 1403.a 7. k. 74/881.
