Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Recenziók - Sroka, Stanislaw A.: A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal Ismerteti: Szende Katalin
Sroka, Stanislaw A.: A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal 435 A kötet vitathatatlanul legtöbb új eredményt hozó része a Bártfa kereskedelme a kis-lengyelországi városokkal címet viselő 3. fejezet. Ebben Sroka a Dokumenty pois kié... sorozat számára feltárt okmányok, valamint vámnaplók, harmincadj egyzékek, számadáskönyvek - tehát a bártfai városi levéltár és a lengyel városok (Krakkót leszámítva a bártfainál jóval szerényebb mértékben fennmaradt) iratanyagát teljességre törekvő alapossággal használja fel. Ezek alapján áttekinti az igénybe vett utakat, a Bánfáról kivitt, illetve oda behozott áruféleségeket és az egyes városok polgáraihoz fűződő üzleti kapcsolatokat - bár bizonyos esetekben nem derül ki, hogy átmenő vagy célforgalomról volt szó. Kitér a határmenti kereskedelemet nehezítő vámperekre, elsősorban az ószandeci (Stary Sejcz) klarissza kolostorral folytatott küzdelmekre, valamint a hegyekben garázdálkodó rablóbandák által okozott károkra. A lengyel olvasók bizonyára jól ismerik ezeket a helységeket, de a magyar olvasó számára hasznos lett volna a szóban forgó lengyel kisvárosokról néhány mondatos jellemzést adni, kitérve jogállásukra, földesurukra, népességükre - ez azonban túllépett volna a kötet fordításán és szerzői átdolgozást tett volna szükségessé. A leírások és térképek segítségével könnyen megérthető Bártfa stratégiai jelentősége: a várostól északra nem kevesebb, mint négy hágó (nyugatról keletre: a kurói, regettói, zborói és duklai) vezetett át a Kárpátok gerincén, egyúttal az országhatáron. A sokféle árucikk közül az általánosan forgalmazott bor, ló és a posztófélék, illetve az esetenként előforduló ezüst mellett a város sajátosságait tekintve a legjelentősebb a kö- tegekben szállított fonal (portiones flomm) volt. A tanulmány adatai és a függelékben közölt forrás alapján egyértelműen kitűnik, hogy a Zsigmond által kiváltságokkal is ösztönzött, Lederer Emma és Szűcs Jenő által „korakapitalisztikus” jellegűnek tartott bártfai vászonszövés elsősorban külföldi alapanyagra épült, amit a határhoz viszonylag közeli (attól legfeljebb 40-50 km-re fekvő) lengyel kisvárosok: Biecz, Brzozów, Dukla, Strzyzów, Zmigród kereskedői vásároltak fel és szállítottak Bártfára. Láthatjuk tehát, hogy a sok kihágással is járó harmincadszedés ellenére a magyar és lengyel területek között jól bejáratott munkamegosztás működött a nyersanyagtermelés és -feldolgozás terén. A rövid összegzést megelőző utolsó nagyobb fejezet Bártfa kulturális központi szerepét és kapcsolatait tekinti át. A szerző megállapításai itt ismét a korábbi szak- irodalom áttekintésén alapulnak. Ide kívánkozott volna még például Kovalovszki Júlia kötete a bártfai könyvszekrény alapos bemutatásával5 és Mikó Arpád részletes tanulmánya a bártfai városháza építéséről, amelyben a Sroka által sok helyütt hivatkozott építési számadásokat is feldolgozta.6 És bár a szövegben bemutatott épületek alaprajzai és homlokzatai, a számyasoltárok és bútorok fényképei több kiadványban is elérhetők, mindezek képi megjelenítése nélkül a fejtegetések mind a lengyel, mind a magyar változatban kissé száraznak tűnnek. Igen élvezetes viszont az egyetemjárás, a Krakkóban tanult bártfai diákok iskolai előmenetelének és későbbi életpályájának bemutatása. Ez utóbbi, ismerve a diákok mobilitását, különösen ritka teljesítmény: az 5 Kovalovszki Júlia: Középkori és reneszánsz bútorok. Budapest, 1980. 6 Mikó Árpád: A bártfai városháza. Adalékok a Jagelló-kori reneszánsz történetéhez Felső- Magyarországon. Művészettörténeti Értesítő, 53. (2004), 19-52. p.
