Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
386 Műhely szék viselik nyomát, folyamatában történő bemutatása az üstökösszerű egyéni karrier titkán kívül szinte fókuszba gyűjtve világítja meg e nagy átalakulás fő tényezőit is. A monográfia ennek révén a város- és társadalomtörténet mellett a business history fontos művei közé is bekerül, hiszen alighanem a legkifinomultabb és levéltári anyaggal leginkább megalapozott elemzés, amely a kor bármely nagy lakóházépítő vállalkozójáról hozzáférhető. Mivel az építési vállalkozás természetéhez tartozott, hogy minden egyes „termék” előállítása komoly tőkebefektetést igényelt, és csak viszonylag előrehaladott stádiumban volt eladható, a hitelképesség fenntartása jelentette az egyik legnagyobb kihívást. A Steel fejlesztési projektjeihez igénybe vett hitelek forrásainak vizsgálata azt mutatja, hogy két viszonylag korai alkalom (1870/71) kivételével nem kölcsönzött pénzintézetektől, hanem személyes kapcsolatrendszere és ügyvédei közvetítésével früstök és magánosok által nyújtott kölcsönök révén elégítette ki hiteligényét. Ami a trust fentebb már tárgyalt szerepe és a rendelkezésre álló magánhitel-források hallatlan bősége mellett újabb oldalról irányítja rá a figyelmet a személyes bizalom és beágyazottság jelentőségére. Rodger a fejlesztések rendkívüli sikerességének egyik fő tényezőjét is a helyi miliőbe való alapos beágyazottságban látja, aminek köszönhetően Steel nem az absztrakt és személytelen piac számára dolgozott, hanem az általános piaci tendenciák ismeretén felül jól érzékelte az ezeket akár kisebb városrészek, városszerkezeti egységek szintjén is módosító lokális hatásokat. Ez tette képessé arra, hogy már igen korán, az 1860-as évek végén felfigyeljen a lakáspiac új tendenciáira: kiszélesedőben volt egy olyan alsó középosztályi-kispolgári réteg, amely középosztályi villáról nem álmodhatott, de stabil jövedelemre alapozva már kész és képes volt a tömegek elszállásolására készült hagyományos bérháznál több kényelmet, sőt bizonyos szerény eleganciát is nyújtó, társadalmi státuszának emelésére alkalmas lakásszínvonalat megfizetni. Steel stratégiájának lényegi és egyre tudatosabban alkalmazott elemévé vált az a felismerés, hogy a városi lakáspiac különböző jövedelemszintekhez kapcsolódó, eltérő igényeket támasztó részpiacokra tagolódik, és saját portfoliójának ezek közötti megosztása, valamint a különböző városrészek közötti szétterítése jelentősen mérsékli az üzleti kockázatot. A különböző részpiacok más-más típusú kockázatokat hordoztak. A munkáslakások a bérlők jövedelmének bizonytalansága, az erős munkapiaci fluktuáció, a gazdaság gyengébb teljesítménye esetén könnyen tömegessé váló munkanélküliség és fizetésképtelenség miatt jelentettek kockázatot, a magasabb bérű lakáskategóriák esetében viszont nagyobb volt az esély arra, hogy a megürülő lakásokat nehéz kiadni, és akár hosszabb időn át is üresen állnak. A kiszélesedő viktoriánus alsó középosztály és kispolgárság képviselőinek ugyanakkor mindinkább széles játéktere nyílt, hogy a számukra megengedhető
