Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés 387 lakbérszinten belül „beárazzák” a Jó cím”, a kényelmesebb lakás, a kellemesebb környék, a társadalmi státust emelő szomszédság - nem feltétlenül együtt járó, sokszor inkább egymással felcserélhető - előnyeit. A lakásválasztást tehát egyre nagyobb mértékben befolyásolták individuális igények és megfontolások. Steel ennek nyomán érzett rá, hogy az egynemű lakóterületek iránt immár korlátozott a piaci kereslet, és az 1880-as évektől tudatosan vegyes lakásállományú, társadalmi státus szerint kevert lakosságú negyedek létrehozására vett irányt. Rodger részletesen bemutatja azokat a fejlesztői eszközöket, amelyek a bérházas negyedekben is módot nyújtottak ennek az új típusú keresletnek a kielégítésére változatosabb, és az edinburgh-i táj szépségeit is érvényre juttató térelrendezés, előkerteket és külön bejáratú lakásokat is tartalmazó háztípusok, szerény díszítés, kellemes kilátás révén. A városnegyeden belül utcák, tömbök, házak, de a házon belüli elhelyezkedés szerint is erősen tagolt lakáshierarchiának szubtilis térbeli-társadalmi tagolódás felelt meg. Hasonló fontossággal bírt Steel számára az örökjáradék-rendszer rejtelmeinek kiismerése, minek köszönhetően hatékonyan használta ki a feljebbvaló és vazallus szerepkörök egyidejű betöltése adta lehetőségeket, valamint hasonló ügyességgel kombinálta az ingatlanfejlesztő és az építési vállalkozó, valamint - a házak egy részét saját magának megtartva - a háziúr szerepköreit. Utóbbi szerepkörének köszönhetően Rodgemek mintegy 15 000 bérleti viszony adatainak feldolgozására nyílt lehetősége, amelyek bérkategóriák, társadalmi miliő és városszerkezeti elhelyezkedés szerint is sokszínű, erősen differenciált lakásállományt érintenek. Ennek révén olyan kérdésekre is jól megalapozott választ tud adni, hogy a lakáspiac különböző szegmensei között milyen különbségek voltak a lakások kiadásának nehézségét tekintve, milyen típusú lakásoknál mekkora volt annak kockázata, hogy üresen maradnak? Milyen tényezők befolyásolták a bérlők lakásválasztását, a különböző bérlőkörök stabilitását vagy változékonyságát? A stabil bérlőkor mennyiben járult hozzá helyi közösség és identitás formálódásához? A lakás jellege és a lakbér szintje hogyan függött össze a bérlők társadalmi státusával, nemével, családi helyzetével? Mikor és hogyan terjedt el a bérleti formák mellett a saját tulajdonú lakás? Rodger külön figyelmet fordít a női háztartásfőkre és az egyedülálló női bérlőkre, akik már számosságuknál fogva is a lakáspiac fontos szereplőinek számítottak, finom elemzéssel mutatja ki például az özvegyek és a járadékos vénkisasszonyok lakásválasztási preferenciái közötti jellegzetes eltéréseket is. Rodger ebben a fejezetben csillogtatja meg a legteljesebben történetírói erényeit. A társadalomtudományos történetírás eszköztárának a források adta teljességre törekvő kiaknázása, a tendenciáknak és folyamatoknak számítások, táblázatok, grafikonok, térképvázlatok tömkelegé segítségével történő
