Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
380 Műhely Az ábra - „az egyszerűség kedvéért” — azzal a feltételezéssel készült, hogy az eredetileg parcellázásra bocsátott föld egy kézben maradt. Valójában általában már a láncolat élén álló parcellázóknak és építési vállalkozóknak szükségük volt pótlólagos tőke bevonására még a fejlesztés befejezése előtt, amit igen gyakran úgy oldottak meg, hogy a föld egy részét maguk is átengedték örökjáradék fejében, amelynek kötelezettjei az ő vazallusaik lettek. A láncolatot tehát inkább minden szinten további ágakra bomló piramisszerű képződményként kell elképzelnünk. A telkek egymásra épülő járadékokkal való megterhelése és a járadékjogokkal való kereskedés, a feu-farming tehát a városépítés finanszírozásának egyik legfontosabb forrása volt. Rodger tranzakciók tízezreinek vizsgálata révén kiismerte a rendszer belső logikáját, a tulajdonosokat, vállalkozókat és befektetőket irányító megfontolásokat. Következtetései jelentősen árnyalják az örökjáradék-rendszer szerepével kapcsolatos megállapításokat. Rodger szerint az ingatlan-szektor szereplői ennek köszönhetően, a feu-farming adta lehetőségek ügyes kihasználásával kedvezőbb feltételekkel tudták fedezni tőkeszükségletüket, mintha csak az egyéb hitelforrásokra lettek volna szorulva. Más megközelítésből, a helyben felhalmozott tőkét e rendszernek köszönhetően nagyobb mértékben sikerült a helyi ingatlanszektor felé terelni. Az örökjáradék-rendszer nemcsak nagyfokú biztonságot nyújtott a feljebbvalók számára, de a feu-farming haszonélvezői közé már viszonylag szerény tőkével is be lehetett kerülni, akár csupán néhány lakás utáni járadékjog megvásárlásával. Enélkül valószínűleg a helybeli vagyonok és jövedelmek nagyobb hányada áramlott volna olyan befektetésekbe, amelyek nem helyi fejlesztések, vállalkozások finanszírozását szolgálták (pl. banki jel- záloglevelek, angliai kormányzati és községi kötvények, vasúti értékpapírok, tengerentúli befektetések). Az örökjáradék-rendszeren keresztül végrehajtott pénzügyi műveletek nyomon követése révén kirajzolódnak a város „transzformációjának” anyagi forrásai, a finanszírozók köre, és ebben kidomborodik a könyv címébe is beemelt trust-ok j elentősége. A trust sajátos angol-skót jogintézmény, nálunk (és a kontinentális jogban általában) ebben a formában a legutóbbi időkig ismeretlen.9 Lényege, hogy a trust alapítója (vagyonrendelő, settlor) által kijelölt vagyonkezelő (trustee) személy vagy testület a trustra mházott vagyon felett gyakorlatilag teljes körű 9 Magyarországon hasonló jogintézményt első ízben a 2013. évi V. törvénnyel életbe léptetett Polgári Törvénykönyv honosított meg „bizalmi vagyonkezelés” néven. A trusthoz viszonyított eltérésekről és hasonlóságokról lásd Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés létjogosultsága és funkciói a magyar jogban. Magyar Tudomány, 176. (2015), 9. 10961102. p.
