Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
34 Városok és természeti erőforrások nálva és Frisnyák Sándor történeti földrajzi munkáira alapozva ragadta meg a 19. századi, regionális léptékű tájátalakulást: „A XIX. században elkezdődő nagyarányú környezet-átalakítás elejét próbálta venni annak a folyamatnak, aminek jelei már századokkal előbb mutatkoznak, s aminek eredménye a Kárpát-medence természeti viszonyainak átalakulása. Noha megnyugtató választ még nem adott a tudomány, mindehhez kétségkívül hozzájárult a XVI-XVIII. század ún. kis jégkorszaknak nevezett éghajlati periódusa, majd a XIX. század első felétől kezdődő melegebb, szárazabb, egyúttal változékonyabb időjárás beköszöntése, a XVIII. században a hazai népesség számának megkétszereződése, az elmaradt energiaváltás [...] ösztönözte a reformkor nemzedékét a nemzet jövőjét meghatározó modernizációs lépések megtételére...”5 „A határhasználat, a gazdálkodáshoz igazított tájformálás, a településszerkezet változása új színt vitt Debrecen és környékének térfelszíni megjelenítésébe.”6 Mazsu János hangsúlyozza, hogy a város kiterjedt határa és a modernizáció, például az infrastruktúra vagy a népességszám jelenségeinek térbeli különbségei között kapcsolat volt. Előbbi kapcsán szűk körű nagyvárosiasodásról beszélt, míg utóbbi kapcsán megállapította, hogy „Debrecen gyors népességnövekedésének periódusában [az 1890-es években] a növekedés jelentős része nem a hagyományos városi belterület intenzív, vertikális fejlődésében csapódott le, hanem a frontier adottságok és reflexek miatt extenzív területi terjeszkedésben.”7 A tanulmány célja, hogy összekapcsolja a kultúra és természet viszonyában bekövetkező korszakváltásról szóló interdiszciplináris vitát (antropocén vita) és a nacionalizmus konstruktivista politikai-történeti szociológiáját. Ezt a témaválasztást egyrészt az indokolja, hogy 2014-ben Magyarországon Gyáni Gábor vezetésével nagyszabású kutatási program indult az etnocentrikus történeti látásmód dekonstrukciójának céljával.8 Ahogy a kutatócsoport első kötetének bevezetője fogalmaz: „A tudomány céljai a nemzetépítés céljainak rendelődtek alá, mivel a politika igényt tartott a nemzeti diskurzus tudományos(nak látszó) legitimálására. A tudomány autonómiája azonban nem szűnt meg, sőt a tudomány képviselői is hatottak a politikai diskurzusra.. .”9 A projektben részt vevő kutatók eddig a humántudományokra koncentráltak. Jelen tanulmány nem része a fenti kutatásnak, azonban annak szellemében nyit a természettudományok nemzetépítésben játszott szerepének problematizálása felé. A tanulmány azt is állítja, hogy a dekonstrukció során érdemes Ernest Gellner a modem gazdaság 5 Surányi 2002. 17. p. 6 Surányi 2002. 53. p. 7 Mazsu 2012. 194. p. 8 Lásd Lajtai-Varga 2015, Hörcher-Lajtai-Mester 2016. 9 Lajtai-Varga 2015. 7. p.
