Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás... 339 minőségű 17-18. századi Eperjest ábrázoló metszetekkel és kéziratos térképekkel is rendelkezünk, számos alapvető topográfiai kérdés mindeddig tisztázatlan maradt.48 A települést, bár a kisebb lakosságú és méretű szabad királyi városok közé tartozott, már a 14. század folyamán fallal körítették. Erre vonatkozóan az első forrás egy I. (Nagy) Lajos által kiadott 1370. évi oklevél, amelyben a király megparancsolja a sárosi nemeseknek, hogy a városfal építéséhez adjanak meszet, követ és fát.49 Bár a szakirodalom egy része említi, az oklevél nem utal semmilyen árokra - ennek kiépítésére alighanem csak valamivel később került sor.50 A 15. század első harmadában ugyanakkor már bizonyosan volt valamilyen kerítőárka a városnak, erre utal egyebek mellett, hogy az 1428-as eperjesi adólajstrom feljegyzi az árok menti házsor (in fossato) adózóit. A lajstromból azonban nem derül ki, hogy az árokban folyt-e viz.51 A következő évben a város számadásaiban már feltűnik több olyan kifizetés, amely az árok javításához kapcsolódik.52 Zsigmond uralkodása idején zajlott az az ügy, amely alapján részletes képet kaphatunk az árokról és annak használatáról. A király a várost ért sorozatos támadásokra hivatkozva 1435-ben engedélyezte az erődítések átalakítását.53 Ekkor Eperjes városfalait és árkait bővítették - kijjebb helyezték, az építkezés során azonban útban volt két, a város árkában álló malom. Az oklevél arról rendelkezik, hogy a város lebonthatja, s Eperjesen belül máshol állíthatja fel azokat. Eszerint ekkoriban az első városárokban már biztosan volt viz, hisz a két malom innen nyerte vizét. Az 1435-ben útban álló malmok lefoglalását követően az ügy nem ért véget, hisz a malom korábbi tulajdonosai, Peter Langwart és Peter Blume - az adólisták fényében vagyonos eperjesi polgárok - Zsigmond engedélyének megfelelően újjá kívánták építtetni malmaikat.54 Erre sor is került, de a város az újonnan épített malmok őrlési kapacitásának csak egy részével kárpótolta a két említett polgárt.55 Bár a malmok jövedelmének többsége nem a korábbi tulajdonosok kezébe vándorolt, a város még hosszú 48 Szalai—Szántai 2006. 70-72. p. 49 MNLOLDL41 829. 50 Divald-Iványi 1924-1926. 38. p. 51 MNL OL DF 228 604, kiadása: Eperjes I. 79-92. p. 211. sz, itt az Árok utca lakóira: 90-92. p. 52 Eperjes I. 93-103. p. 220. sz, itt: 97-98. p. 53 MNL OL DF 229 042, több helyütt hibás kiadásai: Wagner 1780. 228-231. p. 17. sz. CD X/7. 656-659. p. 305. sz, regesztája: Eperjes 1. 109-110. p. 237. sz. Az ügyre lásd még: Sedlák 1965. 94. p, Urbanová 1986. 10-15. p. és Nógrády 2000. 162. p. 54 A két polgárra lásd: MNL OL DF 228 604, kiadása: Eperjes I. 79-92. p. 211. sz, MNL OL DF 228 669, kiadása: Eperjes I. 127-129. p. 283. sz. 55 MNL OL 228 631, regesztája: Eperjes I. 110-111. p. 240. sz, MNL OL 228 633, regesztája: Eperjes I. 111. p. 242. sz, MNL OL DF 228 634, regesztája: Eperjes I. 111. p. 243. sz.
