Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
332 Városok és természeti erőforrások körülvette valamilyen árok. Ugyanakkor ennek vízellátása nem volt zavartalan, ezért Tallinn 1345-ben engedélyt kért és kapott IV. Valdemár (1340-1375) dán királytól, hogy a folyamatos vízáramlást biztosíthassa. Ezt, mint az uralkodói engedélyből kiderül, egy mesterséges csatornán át, a Tallinntól valamivel délre elterülő Ülemiste-tó vizének a város felé terelésével sikerült megoldani. A tó és a város közti néhány kilométeres szakaszon pedig duzzasztásokkal igyekeztek szabályozni a viz lefolyását.25 A városba vezető kapuk hídjainál e gátak a vízáramlás állandóságának fenntartása mellett a valamivel később felépült malmoknak is kellő vízmennyiséget biztosítottak. A három itt található malom felépítése alighanem nagyjából egy időben, néhány évvel a vizesárok kiépítése után történt meg, 1349-ben egy forrás említ malmot a városárokban, 1354-ben pedig már legalább két malom működött ugyanitt.26 Bár a három malom elhelyezkedése hasonló, szerkezetük némiképp eltér. A két, felsőbb szakaszon álló malom felülcsapós rendszerben működött, míg a vizesárok már kis lejtésű, és a mesterséges folyóág tengeri torkolatától alig egy kilométerre fekvő szakaszán épült Alsó-malom alulcsapós volt.27 A három kapu közül a legrészletesebben a középsőt, a Tartu irányába vezető egyik út végében álló Karja-kaput dolgozták fel. Az elmúlt években több ásatás tisztázott itt korábbi téves, főképp Zobelhez kötődő megállapításokat. A másik két kapu szerkezete, ha nem is teljes egészében egyezhetett meg a Karja-ka- puéval, alighanem alapvetően hasonló lehetett az épületek és az itt épült malmok viszonya. 2009-ben a Karja-kapunál álló malom bizonyos részeit sikerült azonosítani. Zobel eredetileg úgy vélte, hogy a malom fölött és alatt egyaránt malomtó nyúlt el hosszan az árokban, ugyanakkor 2009-ben egy kis ablak létét sikerült kimutatni a malomépület északi oldalán, amely ismeretében nem feltételezhető, hogy a malomhoz kapcsolódó duzzasztás alatt is jelentősebb tó terült volna el. A malomépülethez a legtöbb ismertetett esettel ellentétben a vizet külön malomcsatoma terelte, amelynek nyomát az elmúlt évek ásatásainak sikerült kimutatnia. Még érdekesebb, hogy az újabb feltárások alapján a városfal építését követően, de még a malomhoz közvetlenül kapcsolódó kaputorony építése előtt került sor a malomgát és a malom kialakítására. Ezt a kaputorony építése után is tovább használták, azaz lehetséges, hogy e malom már a nagy, 14. század közepi erődítési munkálatok előtt is működött. A malom igen masszív kőépítménye mindenképpen arra enged következtetni, hogy a kétkerekű Karja-malom fontos volt a város energiaellátása szempontjából, és nem csak időleges szerepet szántak neki. 25 Livóniai oklevéltár 388-399. col. 838. sz. 26 Johansen 1935. 32-33. p. 357. sz, 35. p. 375. sz. Lásd még uitt: XLVIII-L. 27 Zobel 2011. 159-161. p.
