Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás... 327 A középkori város- és várárkok gazdasági vonatozásaival foglalkozó írásoknak igencsak híján vagyunk. Richard Holt a középkori Anglia vízgazdálkodásáról írott munkájában, ha csak röviden is, de kitér a várak és udvarházak, valamint a városok középkori vizesárkainak kialakítására is. Egyrészt rámutat, hogy ezen építkezések Angliában (is) legalább annyira presztízsberuházások voltak, mint amennyire a védelmet szolgálták,7 másrészt röviden foglalkozik azok gazdasági felhasználásának kérdésével is. Rámutat, hogy a legtöbb kisebb vizesárok alapvetően talajvízből táplálkozott, és csak a jelentősebb árokrendszereket kötötték össze élővízzel. Ez utóbbi esetben, mint azt Holt Birmingham példáján demonstrálja, érdemes volt azokat malomtóként használni. Arra ugyanakkor, hogy a középkori városok gazdaságnak ez szerves eleme lehetett volna, nem utalt. A francia területeket illetően az általam vizsgált szempontok leginkább egy technikatörténész, André Guillerme 1983-as munkájában jelennek meg. Guillerme néhány, a forrásbázis ismeretében látszólag véletlenszerűen választott város példáján elemzi részben technika-, néhol pedig kömyezettör- téneti szempontok mentén település és vizei viszonyát. A munka érdekes módon eltérő címen jelent meg franciául és angolul, utóbbi a környezeti, előbbi a technikai aspektust hangsúlyozza - valójában a kettő nézőpont párhuzamosan jelentkezik a munkában. Különösen értékessé teszi a kötetet annak bemutatása, hogy gyakran milyen élesen eltérő — védelmi és gazdasági - szempontok jelentkeztek a városi vizek, így a városárkok hasznosításában. Guillerme elemzése rámutat, hogy a százéves háborúval kezdődő időszak alapvető változást hozott a városi vizek hasznosításában, hisz tartósan a védekezés került előtérbe a gazdasági szempontokkal szemben.8 Hasonló folyamatot látunk a Kárpát-medence esetében is az oszmánok jelenléte idején.9 Nem a városok, hanem a várak kontextusában, de még egy monográfiát mindenképpen ki kell emelni, ez pedig Charles Coulson sokat kritizált kötete, amely az angol, francia és ír erődítések társadalmi pozíciójával foglalkozik.10 Coulson monográfiája az 1970-es évekig Magyarországon is domináló hagyományos építészettörténeti megközelítés éles kritikáját adja, s rámutat, hogy ezen építkezések nemcsak mint védmüvek vizsgálhatók és vizsgálandók, hanem mint a reprezentáció fontos eszközei.11 Szempontunkból még érdekesebb, hogy a kötet számos releváns adatot szolgáltat a várárkok másodlagos használatáról. 7 Holt 2000. 79. skk. 8 Guillerme 1988. 9 Ezzel a későbbiekben önálló tanulmány keretében foglalkozom. 10 Coulson 2003. A kötetről lásd: Horváth 2008. 11 A problémára főleg német kontextusban lásd: Untermann 1997.
