Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán a 18. században és a 19. század első felében
312 Városok és természeti erőforrások ták ezeket a helyeket.45 Ismert például, hogy Leopold Gőb 1803-ból malmával egyszerűen átköltözött a Tabántól az értékesebb újlaki szakaszra, ami joggal váltotta ki a többi molnár tiltakozását.46 A telekkönyvi bejegyzések alapján kirajzolódik a tabáni Duna-szakasz „betelepítése”. Az itt megjelenő malomszegek kezdetben az országúti és újlaki társaik cserehelyéül szolgáltak, így rendre az ottani malomszeggel és hajómalommal együtt adták el azt. Másodlagosságukat jelzi, hogy értékük az északibb malomhelyekhez képest jóval csekélyebb volt (előbbiekért - magával a hajómalommal - az 1830-as években 10-12 000 forintot is elkértek, míg a cserehely mindössze 1000 forint körüli összeget tett ki).47 A cserehelyek azonban fokozatosan önállóvá váltak, végül 1837-ben szabályozták a Kopaszi-homokpadnál állomásozó malmok cserehelyeit.48 A tervek szerint a széles homokpad mentén 7 malomsort alakítottak ki 33 hellyel, amelyből az első és utolsó sort teljesen, a harmadik sor belső szélét, valamint a hatodik sor széleit (összesen 12 helyet) cserehelynek alakították ki, és árverés útján értékesítették.49 Az új helyeket az 1840-es években általában 1500 forintért váltották meg a várostól (egy országúti vagy újlaki malomhely ellenben malommal, teljes felszerelésével és cserehellyel együtt akár 12-15 000 forintot is érhetett). Az ugyanekkor bejegyzett adásvételek egy része arról tanúskodik, hogy a molnárok azt megelőzően bevallás nélkül telepedtek le ide, és alakították ki maguknak ezeket a szegeket.50 A tabáni malmok „önállósodását” jelzi értékük megnövekedése.51 IV. A telelőhelyek, cserehelyek kérdése A hajómalmokat Szent András napja körül kivontatták télire, hogy az esetleges javításokat elvégezzék rajtuk, valamint hogy megvédjék a jeges folyó által oko45 1818. május 2-án cserélte el Gellért-hegy alatti hajómalma felét Joseph Hafler. BFL IV.1009.C 52. köt. föl. lv-2r. A kötetben 1807-1851 közötti bejegyzések szerepelnek. A nyilvántartás bevezetésének előzményeit ld. BFLIV.1002.j 1806 Nr. 1291. 46 BFL IV. 1002.a 135. kötet 1603. p. 3276. Nr. (1803. december 21.) 47 Például azújlaki 5. sor2. sz. malomhelye malommal 11 500 forint, cserehelye aKopaszinál 1200 forint volt 1838-ban. BFL IV.1009.C 52. köt. föl. 12r. 48 BFLlV.1002.j 1837 Nr. 155. 49 BFL IV.1002.j 1837 Nr. 155. Az árverést 1836. szeptember 5-én tartották. A jobb helyek 1000 forint körül, a kevésbé jók párszáz forintért keltek el. 50 Például BFL IV. 1009.C 52. köt. 44, 48. p. 51 1847-ben egy ,J(opaszonlétező... váltó karó” 3500 forintért kelt el. BFL IV.1009.C 52. köt. 87. p.
