Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
296 Városok és természeti erőforrások számvevőknek, fánkot, rétest szolgált fel számukra. Egy ilyen vendégeskedés felért egy-egy céhes mesterasztallal.139 Összegezés Amint láttuk, a kolozsvári ispotályok az ellátásukhoz szükséges élelmiszerek egy részét saját maguk termelték meg. De a gazdálkodás, annak ellenére, hogy a két vizsgált intézmény jelentős vagyonnal rendelkezett, egymagában nem volt képes kielégíteni a szükségleteket. Ezek az intézmények nem is a minden áron való önellátásra rendezkedtek be. Nagyon lényeges volt viszont, hogy a gazdálkodás révén biztosítani tudják a hiányzó alapanyagok megvásárlását. A kolozsvári ispotályok esetén az étkezésre fordított költségek csupán a kiadások törtrészét képezték, mivel a termékek jó részét a majorsági gazdálkodásnak köszönhetően helyben elő lehetett állítani. Fernand Braudel egy kilogramm kenyeret 2500 kalóriának számolt.140 Kolozsvár ispotályaiban legalább napi 1250 kalória biztosított volt. A mindennapi kenyéren kívül - legalábbis amíg helyben főztek - a főtt ételek, valamint a bor kalóriaértékével is számolni lehet. A Szentlélek ispotály 1627-ben 138 forint bevétel és 120 forint kiadás mellett a szegények étkére csupán 17 forintot szánt.141 1650-ben ugyanitt a bevétel 276, a kiadás 283 forint volt, a gondozottak étkére 13 forintot számoltak el.142 A Szent Erzsébet ispotályban 1605-ben a bevétel 279, a kiadás 412 forint volt, a szegények asztalára egy év alatt csupán 20 forintot költöttek, viszont az ispotálymester és háznépének élelmezésére 42 forintot.143 Ugyanott 1650-ben a bevétel 1250 és ebből az évi kiadás 797 forint volt, amelyből a maga asztalára 35 forintot, míg a szegények étkére 106 forintot fordított.144 Mennyivel beszédesebbek lennének ezek az adatok amennyiben minden esetben ismernénk a gondozottak arányát, de sajnos a források nem segítnek, csupán arra derül fény, hogy 1650-ben Szent Erzsébet ispotályban 13 szegényt láttak el.145 A számadások pontatlanságai miatt valójában csupán az arányok megrajzolása lehetséges, e források alapján semmiképpen sem vállalkozhatok a két 139 Lásd a bánffyhunyadi szabók mesterasztalát. A céhes 1981. 190. p. 140 Braudel 2004. 133. p. 141 A Szentlélek 2006. 252. p. 142 A Szentlélek 2006. 272. p. 143 A Szent Erzsébet 2010. 422-424. p. 144 A Szent Erzsébet 2010. 479A81. p. 145 A Szent Erzsébet 2010. 410-411. p.