Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
292 Városok és természeti erőforrások egészítették ki a megtermelt mennyiséget. A répát mindkét ispotály számára kizárólag a piacról szerezték be."4 Az asztalra gyümölcsök is kerültek: alma, szilva, körte, dió, mogyoró, gesztenye, mandula, mazsola szerepel a számadásokban. Az almán és szilván kívül mindenik más gyümölcsöt vásárolták, és kizárólag a számvevők vendéglátása alkalmával szerepelnek a feljegyzésekben.114 115 Fűszervásárlást kizárólag vendégfogadás alkalmával jegyeztek fel. Kivételnek számított az az eset, amikor sóskáposzta készítésére szükséges fűszereket, csombort, kaprot, tormát is elszámoltak az 57 darab káposztafejjel egyetemben.116 Feltételezhetően sót és borsot használtak a leggyakrabban, ezeket az ispotályszámadásokban mégis ritkábban találjuk meg.117 Az említetteken kívül gyömbér,118 sáfrány,119 szegfűszeg,120 valamint a szerecsendió virága fordul elő.121 A számadásokból elég differenciált élelmezés rajzolódik ki, hiszen az ispotályok lakóinak, munkásainak és vezetőjének ellátása, valamint a számvevők vendégül látása különbözőképpen jelenik meg bennük. Ezzel a kérdéskörrel a Szentlélek ispotályról írt monográfiában már foglalkoztam, jelen esetben a két ispotály élelmezésében fellelhető hasonlóságokra és különbségekre szeretném a figyelmet felhívni.122 A forrásokból világosan kitűnik, hogy a 16. század végén és a 17. század elején mindkét ispotályban több gondot fordítottak a létesítményekben lakók élelmezésére, mint később. Esetenként külön személy, főzőasszony jelenléte is dokumentálható, a Szent Erzsébet ispotály esetén például 1610-ig, de az élelmiszerek pontosabb megjelölése azt valószínűsíti, hogy 1617-ig a Szentlélek ispotályban is helyben készítették az étkeket. Később a források nem neveznek meg külön főzésre alkalmazott személyt, de ez nem jelenti azt, hogy nem főztek volna az ispotályban, az ispotálymester felesége vagy maguk az ispotály szegényei láthatták el ezt a feladatot. A későbbiekben egyre sommásabbak a lakók élelmiszerellátásával kapcsolatos adatok, a hatvanas években már a szegények prebendájáról írnak a források. Kezdetben azok kaptak prebendát, vagyis 114 A Szent Erzsébet 2010. 58, 210, 222, 256, 281, 380. p; A Szentlélek 2006. 38, 48, 50, 55, 102, 103. p. 115 A Szent Erzsébet 2010. 34, 71, 239, 307. p. 116 A Szent Erzsébet 2010. 59. p. 117 A Szent Erzsébet 2010. 239. p; A Szentlélek 2006. 231. p. 118 A Szent Erzsébet 2010. 139, 239, 307. p. 119 A Szent Erzsébet 2010. 139, 239, 307. p; A Szentlélek 2006. 231.p. 120 A Szent Erzsébet 2010. 307. p. 121 A Szent Erzsébet 2010. 307. p. 122 Rüsz-Fogarasi 2012. 132-143. p.
