Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 293 azonos időszakra, általában egy hétre kisztott azonos mennyiségű termékeket, kenyeret, bort és esetenként pénzt, akik nem laktak az ispotályban. Később, válságosabb időszakokban a bentlakók is csak ezt a járandóságot kapták. A két ispotályban az élelmezés alapszintjét az ispotályban élő szegények alkották. Az ő élelmezésükre vonatkozó feljegyzések heti rendszerességgel készültek. Számukra legtöbbször csupán húst (mindig az olcsóbból) vásároltak, a többi alapanyagot az intézmény gazdaságából nyerték. Általában hetente három, később két nap adtak húst, a többi napokon kása, káposzta, borsó, lencse, valamint főzelékek kerültek az asztalra.123 A Szent Erzsébet ispotály esetén ritkán, de hal is előfordult a szegények asztalán. Az ünnepnapokon kalácsot, bárányt, sertéshúst kaptak, és nagyobb adag bort mértek számukra. Az ispotály lakói a sütőházak vámkenyereiből, vagy a megtermelt gabona megsüttetésével jutottak kenyérhez. Az ispotályok valószínűleg elegendő kenyérhez jutottak, hiszen a vámkenyerekből még el is adtak, hiány esetén pedig bizonyára többet süttetettek volna. A Szent Erzsébet ispotály számadásaiból kiderül, hogy egy köböl búzából 24-30 darab kenyér készült hetente.124 1610-ben 8 lakója volt az ispotálynak, vagyis a bentlakó szegényeknek háromnégy kenyér jutott egy hétre. Voltak olyan időszakok, amikor többen laktak az ispotályban, és nem volt elegendő az egy köböl búza, ilyenkor másfél-két köböl búzából rendeltek kenyeret.125 Későbbiekben ugyanannak az intézménynek a lakói hetente fejenként egy kenyeret kaptak.126 A véka mértékére vonatkozó különböző számítások alapján a heti 24-30 darab kenyeret 178,4,200 vagy 232 123 Kmol, KvLvt, KvSzám 4/XI. 1589 „attam a szegényeknek egy héten három nap, tudniillik vasárnap, kedden és csötörtökön húsra való pénzt egy-egy napra 16 hat pénzt. Minden pénteken egy-egy font olajra 7-hét pénzt, halra penig tizenkét-két pénzt, mely minden héten tött egy summába 67 pénzt. A prima die penig Februarii usque ad vigesimam diem Decembris tött Fr. 30 d. 15.” 1609. A Szent Erzsébet 2010. 101. p. „Az szegényeknek gazdálkodására való költségem következik: Attam az szegényeknek minden héten (gyakrabban kétszer, noha penig az alkalmatossághoz képes csak egyszer), hat-hat font húst, vasárnap és szerdára, péntekre penig borsót avagy kását attam az magokéból és ahhoz olajat ugyan az magokéból attam, mert volt len magjok, az kiből olajat csináltattam, kenyeret penig minden napra attam kettőt-kettőt esztendő által.” 124 A Szent Erzsébet 2010. 127. p. Kérdéses a kenyér mérete. A lisztet feltehetőleg kolozsvári köböllel mérték, de ennek nagysága nem egyértelmű. A mértéktörténettel foglalkozók abban egyetértenek, hogy egy kolozsvári köböl a szász köböl kétszerese, és hogy nyolc véka tett ki egy köbölt. A véka méretére azonban különböző számítások léteznek. Jakó Zsigmond szerint egy véka 16 ejtel (1,4 liter), 2,4 liter, azaz (1,55 liter) 24,8 liter (Jakó 1945. 242-243. p), Papp Ferenc szerint 25-30 (Papp 2000. 540. p), míg Kovách Géza szerint 29 liter lehetett (Kovách 1975. 29. p). 125 A Szent Erzsébet 2010. 100. p. 126 A Szent Erzsébet 2010. 288. p. „Die 10 Januarii attam az szegények számára egy hétre 9 személyre no.9 kenyeret”.
